Negyedik nap: Találkozó az iskolában

Ébredhettünk volna későn, de már reggel hatkor talpon voltunk. Kicsit dolgoztunk (milyen jó az internet, megoldja a távolság szabta korlátokat), majd a szálloda földszintjén reggeliztünk. Svédasztal, bőséges választék. Végre, volt hal. Úgy gondoltuk, Norvégiában a halat is hallal eszik (legfeljebb fókával), de nem, a negyedik napig kellett várnunk, mire hallal is találkoztunk a tányéron.

Kilenc órakor találkoztunk a helyi nevelőkkel, gyerekekkel az iskolában. Először alig láttunk gyerekeket, de megtudtuk, vannak ők elegen, 300 diák tanul a tavaly felépített, nagyon jól felszerelt iskolában. (A képen a Sistranda Skole igazgatónője és egy diák, aki tolmácsolt.)
A rövid bemutatkozások után átsétáltunk a kicsi falu szép színháztermébe, ahol rövid műsorral köszöntöttek minket. Sistranda igazi európai falu. A műsorban szerepelt norvég kisfiú, lengyel és észt származású kislány. Aki felkészítette őket az előadásra: norvég születésű tanárnő. Az iskola számunkra szokatlanul működik: a gyerekek sétálgatnak, unatkoznak, más csinálnak tanítási órán, mint amit a nevelő kér. Sapkában ücsörögnek, alszanak, telefonálgatnak. Csak néhány gyerek figyel a nevelőre. Vajon mikor és mit tanulnak?

Az iskola kantinjában ebédeltük, gyakorlatilag ugyanabból a választékból, ami reggelire volt. Lehet, hogy a meleg étel esti sajátosság?

Délután a helyi kollégák a gyerekek és a felnőttek számára is közös alkotómunkát terveztek: pólókat festettünk az együttműködés jegyben.

Íme néhány alkotás:

 

Kiegészítő információk