Vannak hidak ...

Vannak hidak, amelyeken azért kell átkeljünk, hogy egymásra találjunk

2012 januárjában kaptam egy csodálatos feladatot, hogy nézzek utána, miképpen tudnánk segíteni az Érmelléki településeken, a szórványban élő gyermekeknek, hogy szép anyanyelvünk és gazdag történelmünk, kultúránk feledésbe került részeit megismerjék. Tudtam, hogy e témában már többen jelezték, hogy szeretnének ehhez a feladathoz kapcsolódni, ami a városunk vezetése és a Királyhágómelléki Egyházkerület szándékából született.

Megoldások keresése közben rátaláltam egy csodálatos csapatra a Vasárnapi Iskola Alapítványra. Benkei Ildikóval, - aki alapító -, fel is vettem a kapcsolatot. Ámulva hallgattam a tevékenységükről, amit közel 6 éve működtetnek Több alapítványi taggal is beszéltem, mikor arra gondolatra jutottam, hogy akik ilyen nagy tapasztalattal bírnak meg kell hívni őket hozzánk, hogy a mi munkatársaink is megismerjék ezt a fantasztikus tevékenységet. Január havában el is látogattak hozzánk s egy fórum keretében, melyet a helyi művelődési központban tartottunk, ahol szívvel lélekkel meséltek és meséltek a munkájukról.

Nagyon sok ötletet, bátorítást adtak, sőt szerették volna, ha csatlakozunk az alapítványukhoz is. E baráti találkozó után a kemény telet elengedve egy kis delegációval kiutaztunk Nagyváradra a püspökségre, ahol Farkas Zsolt lelkész, Csűri István püspök és Bajor János, a lesi település képviselője fogadtak. Számunkra a legfontosabb az volt, hogy Nekik milyen szükségletük van, miben tudunk segíteni? Ajándékot is vittünk gyermekeinktől illetve március 15-re közel 2000 darab kokárdát, melyet meghatódva vettek át.

Nagyon szép látvány volt, ahogy a dobozt megnyitották és a rengeteg nemzetiszalag visszamosolygott.

A tárgyalás után mindenképpen látni akartuk a helyszíneket, településeket. Farkas Zsolt kíséretében látogattunk el Bihardiószegre, Jankafalvára és Poklostelekre ahol Pappfalva gyermekei is érdekeltek. Ezek a települések többnyire Nagyváradtól északra a határ mentén találhatóak. Les településre ekkor még nem mentünk, bár azt hallottuk, hogy ott a legnagyobb a szükség, hiszen nincs magyar iskola, nem tudnak csak kevesen magyarul beszélni. Írni, olvasni szinte senki.

Nos, visszatérve az északi utunkra, azt tapasztaltuk az egyház remekül összefogta, tanította, nevelte a gyermekeket a szép magyar beszédre. Amit az ő lehetőségei megengedtek azzal éltek is, de szeretnének megújulást, további erősödést, segítséget, mert itt-ott elfáradtak. Nagy gondjuk a fiatalság, akik kikerülnek az egyház köréből, illetve a magyar nyelvű könyvek, újságok kapcsolatok. Nagy utazás volt ez nekünk, hiszen időben 30-40 évet is visszaléptünk a látottak, hallottak, érzések útján. A tiszteletadás, az egyszerűség, víz csak kúton van, szekerek, utak, házak stb látványa mind - mind azt érzékeltette, hogy más lesz itt dolgozni, mint otthon. Legtöbben megéreztük az előnyöket is!! Az állomásainkon nagyon nagy szeretetben és vendégül látásban volt részünk.

Egyszerű ételeik is királyinak tűntek. Gellért Gyula - volt esperes, jelenleg lelkész Diószegen - lelkesedése Bocskai fejedelem iránt, mindannyiunkat meghatott!

Az első utunkról fáradtan, de nagyon lelkesen, sok-sok tervvel értünk haza. Szerdánként 16.45-kor találkozom többnyire az Óvoda úton a munkatársakkal, ahol az utunk tapasztalatait, illetve a következő utunk feladatait, programját beszéljük meg. Minden alkalommal kész anyaggal megyünk. Valamennyi település ugyanazokat a verseket, táncokat kézműves dolgokat készíti - amiket mi szerdánként jól begyakorlunk -, ezzel is azt erősítve, hogy nincs különbség és egyek vagyunk! 

Fontos cél, hogy hamarosan tudjon találkozni a 4 település közössége, illetve a" magok", amiket elvetünk ott kikelve az ő életüket, együvé tartozásukat erősítse.

Húsvét, Anyák napja témában voltunk kint, májusban Gyermek és Pedagógusnap témakörben készülünk. Június 16-án a Barátság Napja keretében terveink szerint egy helyszínen találkoznak a négy település gyermekei és családtagjai. Ez a program sok táncra, játékra, énekre és beszélgetésre ad lehetőséget, reményeink szerint. Erre a találkozóra elkísérnek bennünket a városunkban működő ipartestület tagjai is és a főzésben nyújtanak segítséget.
A projekt indulásakor a tervek szerint 30 fő gyermekre számítottunk mint szervezők, de legnagyobb örömünkre 80-100 fő közötti a létszám a foglalkozásokon, négy településre értve.

 

Mint az elején említettem, Lesen kiemelten nehéz a feladat, de a gyermekek lelkesedése átsegít bennünket. Tudniuk kell, hogy nagyon sok olyan gyerek is van közöttük, akiknek román az édesanya és az édesapa is. Mi a szeretet politikájával dolgozunk és úgy tűnik működik. Foglalkozásainkon van egy szabály: mi nem tudunk románul - bár Lesen van tolmácsunk - így néhány alapszókészletet szükséges nekik megtanulni, hogy értsük egymást. Igen nagy lelkesedéssel tanulnak! Öröm hallgatni őket ahogy formálják a szavakat, hogy abból énekek lehessenek. És az ölelésük, tekintetük?maga a csoda. Nagyon hálásak minden településen a gyermekek a foglalkozáson kapott tudásért és elkészített tárgyakért. Programjainkat szeretnénk kiterjeszteni szülőkre, nagyobb testvérekre is. Lassan, de ez is alakul. Kezdeményeztem, hogy a helyi szervezők illetve püspökség, keressék meg a nyugdíjas tanítókat, óvó néniket, hiszen nagy tapasztalatukkal Ők is sokat adhatnának, segíthetnének ezen a területen. Lesen sikerült elérnem, hogy álljanak a gyermekek mellé amíg mi nem megyünk, erősítsék, biztassák őket, hogy aki akar, az tudjon is magyarul megszólalni. Havonta egy alkalommal tudunk menni, bár több helyen minden héten várnának minket. Munkánk és családi életünk ezt nem engedi meg, illetve hogy minőségi munkát tudjunk adni, ennyi alkalmat tudunk biztosítani. Az itthoni gyerekekkel is nagyon sok a feladat. Munkatársaim között nem mindenki pedagógus, de azt vallom, akinek szeretet lakik a szívében illetve nevelt már gyermeket, feltalálja magát közöttük. Havonta, busszal és csomagokkal indulunk útnak. Gyermeknapra könyveket szeretnénk ajándékozni az Érmelléki településeinknek, ezért szívesen fogadunk magyar népmesés, szépirodalmi, valamint értéket, kultúrát képviselő gyermekeknek és felnőtteknek szóló újságokat. Nos, akiben határtalan a szeretet és van kedve, tartson velünk!!


"Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van,
az kezdjen el valami jót tenni,
és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé"


(Böjte Csaba)

Kiegészítő információk