Újra együtt Hajdúnánáson ...
- Részletek
- Közzétéve: 2013. szeptember 22. vasárnap, 19:57
- Írta: Csillikné Szólláth Júlia
- Találatok: 2765
2013. szeptember 12-én ismét Hajdúnánásra érkeztek a pártiumi lelkészek, akikkel együtt dolgozunk immár 3. éve a "Szórvány-program" keretében. Mind a négy településről (Les, Jankafalva, Bihardiószeg, Poklostelek) jelen voltak barátaink, hogy a 2013-2014-es tanév feladatait az iskola és önkormányzat vezetőivel megtervezzük, átbeszéljük.. A hivatalos munkaebéden túl természetesen törekedtem, arra is, hogy legyen módjuk az életünkbe belelátni. Több intézményegységünkbe, illetve a Református Iskolába és az "OKKAL-MÁS-OKKAL IFJÚSÁGI EGYESÜLET"-hez is ellátogattunk. Kötelezettségeik most nem tették lehetővé, hogy több napot töltsenek itt, így kevesen éltek a strandunk nyújtotta lehetőségekkel. E rövid időben is igyekeztem büszkeségeinket, szép kis otthonunkat, városunkat megmutatni, remélve, hogy egyre gyakrabban látogatnak el hozzánk akár családostul illetve gyülekezeti szinten. Hogyan érezték magukat? Nos had mondják el ezt Ők maguk.
"Egy esős csütörtök reggel ismét útnak indultunk Hajdúnánás felé. A már ismerős táj mellett elsuhanva minden kétséget kizárva tudatosult bennünk, hogy eltelt egy év. Hiszen tavaly is ilyenkor, szeptember közepén, a romániai iskolakezdés előtt kerestük a Nánásra vezető utat. Ez a mostani utazás azt is jelentette egyben, hogy ez a határon átívelő program a 3. életévébe lépett. Mondhatni lassan kilép a csecsemő korból, önálló, életképes lesz.
Kellemes érzés volt megérkezni a rendezett hajdúsági városba. A főtér most is szépséget és nyugalmat árasztott. A délelőtt folyamán ismét végigjártuk az iskolákat, vagy legalább is megpróbáltuk, s e séta folyamán alkalmunk adódott az igazgatókkal és igazgató hölgyekkel találkozni, az iskolák életébe egy-egy pillantást betekinteni. Egyes arcok már jó ismerőseink, mások újak voltak, de mindenhol és mindenki nagyon kedvesen, barátságosan fogadott.
Az egész városban, de legfőképpen a Polgármesteri Hivatalban valami édes bizsergés, a magyar múlt és a büszke nemzeti öntudat tölti meg a szívemet. Olyan jól eső, valami megmagyarázhatatlan, valami megfoghatatlan érzés tölti el Nánáson az otthonról hazaérkezőt, a határon túlra szakadt magyar embert, legalább is engem biztosan. Belépve a Városházára, annak patetikus folyosóit és termeit lányom vidám szaladgálása töltötte meg, mely számomra mind a mai napig bizonyítja, hogy ez a Városháza fennkölt és családias egyben, mint maga a város és annak lakói.
Szóláth Tibor polgármester úrral találkoztunk, aki, mint jó barátunk fogadott ismét bennünket, s jelenléte, illetve az iskolaigazgatók jelenléte a munkaebéden éreztette velünk, hogy nem fölösleg, nem nyűg, hanem szívén viselt program a szórványprogram az ottaniaknak. A beszélgetés folyamán megértettük, hogy a magyarországi iskolai vezetés és fenntartás át lett szervezve, de ennek ellenére is az iskolák igazgatói biztosítottak a folytatásról. Én személy szerint nagy örömmel fogadtam a Református Kollégium csatlakozását a programunkhoz, mely dologtól mindenképpen egy jó irányú többletet várok hozzáadódni a munkánkhoz.
Ebéd után még sikerült a Református Kollégiumban egy hosszabb sétát megejtenünk, valamint a Teleház életébe és termeibe is belesnünk. Sajnos a kötelesség elszólított bennünket, így a délutáni fürdőzés elmaradt, pedig tavalyról is szép emlékekkel tértünk haza a nánási termálfürdőről. Hátha legközelebb.
Személy szerint azt szeretném elérni, hogy fiataljaink, vagy akár idősebb gyülekezeti tagjaink is legalább egy pár napra jussanak el Nánásra, hogy e szép városban az ő szívük is dobbanjon egy nagyot, hogy milyen jó magyarnak lenni. Erre az elképzelésre már két éve áll Csillikné Szólláth Julika részéről a meghívás, s remélem, hogy jövő nyáron most már sikerül is valósággá változtatni a szép álmot.
Délután már ragyogó napsütésben indultunk hazafelé, de egy kicsit nehéz szívvel, hiszen jó pár hétre ismét búcsúzni kellett a szeretet hídján hozzánk érkezett barátoktól.
Jakó Sándor
