Jó magyarnak lenni…

Szeress minden magyart, mert testvéred ő: nemzeted fia.
Segítsd és támogasd, mert közös hazát adott nektek az Úr"

(Vass Albert)

E sorok mélyen belém ivódtak már sok-sok éve és minden tettemmel azon vagyok, hogy másokat is meg tudjak ajándékozni e gondolattal. Két éve csinálom, vezetem nyaranta a "Szórvány - táborokat". Minden évben más-más barátokkal, kollegákkal és diákokkal. Ennek több oka is van: szeretném, ha minél többen éreznék azt meg, hogy valóban testvérek vagyunk és összetartozunk bármit is hozott eddig az élet. A múltat nem feledjük, DE a jelen lehetőségét szeretném, ha jól megélnénk közösen.

Ebben az évben központi téma volt Mátyás királyunk és kora. Ennek jegyében lett összeállítva a tehetséggondozásra is épülő program határon túl és itt Hajdúnánáson is. Év végén érkezett egy pályázat, és így koncentráltabban tudtuk tervezni az ez évi feladatok. A történelmi barangoláson túl kiemelt helyet kaptak a kézműves, hagyományőrző foglalkozások a népi játékok és népdalaink. Többek között Papp Anita, Fekete Andrea és Vargáné Papp Júlia kolléganőim segítségével sikerült mindezt jól megvalósítani. A gyermekek által elkészített eszközöket, tárgyakat ki is állítottuk megtekintésre, majd ezeket haza is vihették, vállalva, hogy másoknak is tovább adják a tudást.

Július 8-14. között Gyulafehérváron és környékén voltunk a nánási diákokkal, itt kísérőm és segítőm Vargáné Papp Júlia volt. Sok feledhetetlen történelmi helyszín és élmény, amelyekről részben a kinti kollegák Dr. Gudor Kund Botond ref. esperes vezetésével, valamint mi gondoskodtunk. Nehéz volt az elválás, ha még rövid időre is, hiszen július 22-én (a nándorfehérvári csata győzelmének 557. évfordulóján) ők is meglátogattak minket városunkban. Ekkor már volt egy másik csoportom is Beszterce megye 6 településről, Tóth Edit vezetésével. Ők július 18-án este érkeztek, és ezen az estén Szólláth Tibor és felesége fogadta vacsorával a vendégeket az otthonában, ahová lovaskocsin utaztunk ki Tokaji László és barátai segítségével. Vacsora után "Hortobágyra utaztunk" a csikósok segítségével. Másnap a Dominó Diáksport Egyesület diákjai és vezetőivel "sárkányhajózhattak" kajakozhattak majd a Hajdúnánási Gyógyfürdő jóvoltából fürödhettek a strandon. 20-án a Nánási Vigasságok programjai bűvölték el a csapatot. Vasárnap a strand vize kápráztatta el őket, no és este Pallai Zsolt és csapata a helyi művelődési házban. 22-én városnézés volt Buczkó József néprajzos barátunkkal, ebéd után a Strucc farm különlegességeit nézhették meg, majd filmvetítés a moziban és este vacsoravendégei voltak az Okkal-Más-Okkal Ifjúsági Egyesületnek. Ekkor már csatlakozott a hosszú utat megtett gyulafehérvári csapat is a táborhoz, akiket a szállásadók finom "magyaros vacsorával" vártak.
Julius 23. többszörösen feledhetetlen volt, ekkor tudott együtt lenni a "hármas fogat," a Beszterce megyeiek, a gyulafehérvári és nánási diákok. Délelőtt "Mátyás korában" voltunk, délután Hajdúdorog hagyományőrzői Simon György vezetésével nagy szeretettel fogadtak minket. A székesegyház megtekintése után jurtaállítás, íjászat, népi játékok, bőrözés stb. és este szalonnasütés majd egy helyi barátom (Kiss János pék) kórusa székely dalokat énekeltek tiszteletünkre. Végül süteménnyel is megvendégelte a gyerekeket. Julius 24-én az országzászló körül köszöntünk el a Beszterce megyei barátainktól... nem volt könnyű ....


Aztán délután a vízi sportok lemosták a könnyeket. Este Hódos Antal finom vacsorája és Ilyés Ilona remek csapata kápráztatta el a gyulafehérvári gyerekeket. Az utcán jövő-menő emberek is megcsudálták a Tájház udvarán zajló eseményeket. A gémeskút környéke és a szép csillagos ég tud erről mesélni. E csapatnak is eljött a búcsúvacsora, amit Szólláth Tibor és családja adott. Ezt követően egy fergeteges „dob-gitár koncert” várta a diákokat egy gyertyafénybe öltözött udvaron Csillik Tamás és Bodai János személyében. A másnapi elbúcsúzás nem örökre szólt, ám mégis nehézre sikeredett.
Ez egy olyan tábor volt, ahol sok ember adta szeretetét, tudását, otthonát, munkáját, kincseit. Ez a csapatmunka a szép emberi kapcsolatok nélkül nem jöhetett volna létre határon túl és itt sem. Köszönet mindenkinek, aki így, vagy úgy segített ebben a munkában.
Végül álljon itt egy vélemény a táborról, az együtt töltött napokról.
"Rengeteget tanultunk az őseinkről és hagyományainkról. Rájöttünk, hogy magyarnak lenni a legjobb. Hazamenvén azon fogunk dolgozni, hogy a magyarok ne két fél, hanem egy egész legyünk" (Beszterce megyei diákok)
2014-ben új témákat körbejárva, új helyszíneken új embereket is bevonva építjük, ápoljuk közös értékeinket, de legfőképpen a barátságot határon erről és túl.

Csillikné Szólláth Júlia
szórványprogram vezető

Kiegészítő információk