Határtalanul a Délvidéken

Részletek: Közzétéve: 2017. június 14. szerda, 19:59; Írta: Holba Kata Regina; Találatok: 3233

2017. június 6-án, reggel fél 7-kor indult útnak buszunk Hajdúnánásról 45 gyerekkel és 5 kísérőtanárral, hogy a Határtalanul pályázat keretében felfedezhessük Horvátország történelmi helyszíneit (a Zrínyi-család nyomdokain haladva) és természeti kincseit.
Már az utazás előtti hetekben is sok programon volt lehetőségünk részt venni,
ahol részletesebben is bemutatták számunkra Horvátországot. Ezúttal is szeretném diáktársaim nevében is megköszönni a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjteménynek, hogy különböző előadásokon és kutatómunkákban vehettünk részt.
Június 6-án, az indulás napján hosszas buszozás után első megállónk még Magyarországon belül volt, Szigetváron. Itt egy idegenvezető segítségével részletesebben is megismerhettük történelmünk egy jelentős várát. Az idegenvezetés után szabad programot kaptunk, amit sajnos nem nagyon tudtunk kihasználni, mivel idő közben esni kezdett az eső. Viszont pont ennek a nyári zápornak köszönhetően mi is "átélhettük" egy kicsit Zrínyi Miklós történetét, ugyanis ha nem is az életünkért harcolva, de mi is kirohantunk a várból, igaz nem abból a célból, hogy a törökök ellen harcolunk, hanem csak szimplán azért, hogy amíg elérünk a buszhoz, ne nagyon ázzunk el.

Ezután az irányt a horvát-magyar határ felé vettük, ahol szerencsére gyorsan és akadálymentesen átjutottunk. A határt átlépve a busz Eszékre vitt minket. Itt volt az első napi szállásunk, de természetesen még mielőtt aludni (vagy legalább is beszélgetni) mentünk volna, városnéző sétára indultunk.
Másnap egy újabb hosszú buszozás várt ránk, ugyanis Eszéket elhagyva Fiume felé vettük az irányt. Út közben az idő rövidsége miatt Zrínyi Ilona szülőhelyét, Ozaly várát csak érintettük. A fiumei városnézés viszont mindenkit kárpótolt, ugyanis egy lenyűgözően szép kikötővárost tekinthetünk meg Ágoston Gergely professzor segítségével. Itt volt a második napi szállás, ami egy Vöröskeresztes hotel volt, ahol meleg vacsorával vártak minket a városnézés után. A szobák ablakainak többsége tengerre néző volt, így reggel ébredés után, amikor kinéztünk az ablakokon, gyönyörű látvány tárult elénk. A fiumei szálláson nem csak vacsorát, hanem másnap reggel reggelit is kaptunk.
A harmadik napon következett Horvátország természeti kincseinek megtekintése. Szinte mindenki ezt a napot várta a legjobban, ugyanis Fiumét elhagyva a Krk szigetére mentünk, ahol strandolni volt lehetőségünk. Már az odavezető úton sem tudtuk, hogy mikor merre nézzünk, leírhatatlanul gyönyörű tájakon buszoztunk. Közvetlen a tengerpartra érkezve, annak ellenére is, hogy a víz még nem éppen a legmelegebb volt, sokan fürödtünk. Rengeteg kép készült itt (is), ugyanis ez volt a legmegfelelőbb helyszín a tökéletes selfie-k és tájképek elkészítésére. Másfél órányi strandolás és fotózkodás után elmentünk egy, a strandhoz közel lévő fagyizóba, ahol - mindenki örömére - hatalmas adag fagyigombócokat adtak, amelyek nagyon finomak voltak.
Ezután újabb buszozás várt ránk, melynek célja a Plitvicei tavak megtekintése volt. A tengerpart mellett ez volt a másik olyan helyszín, ahol szinte tátott szájjal közlekedtek a turisták, és természetesen mi is. A túrázás után egy 4 órás út elé nézett társaságunk, ugyanis az utolsó szállásunk Csáktornyán volt. Megérte a sok buszozás, ugyanis a csáktornyai szállás tetszett mindenkinek a legjobban.
Az utolsó napon ébredés után megreggeliztünk, majd ellátogattunk a csáktornyai várba, ahol előző helyszíneinkhez hasonlóan kint élő hasonló korú magyar diákokkal találkoztunk, táncoltunk, vetélkedtünk. Ezután szabadidőt kaptunk a város központjában, ahol mindenki bevásárolhatott a hazafelé útra, újra fagyizhatott, szuveníreket vásárolhatott, vagy csak egyszerűen sétálgathatott a téren. Egyébként - Piroska néni örömére - főleg itt volt lehetőségünk megcsillogtatni az angol tudásunk, ugyanis a legtöbb eladó csak horvátul és angolul beszélt. Végül a kijelölt helyen találkoztunk a tanárainkkal, és az egész csapat együtt elment ebéd gyanánt kebabozni/hamburgerezni. Sajnos, ezek után már tényleg nem várt ránk más, mint a hazaút. A határt átlépve a Balaton déli részén haladtunk Hajdúnánás felé, így utunk során nem csak az Adriai-tengert tekinthettük meg mint nyílt vizet. Polgár környékén mindenki elkezdett hazatelefonálni, de közben különböző magyar dalokat énekeltünk, végül pedig a Hajdúnánás táblát meglátva, a Nánás-dalt is elénekeltük.
Ez a kirándulás a Határtalanul pályázat nélkül nem jöhetett volna létre, köszönjük a lehetőséget. Mindenki nagyon jól érezte magát a kirándulás során, és ezúttal is szeretném megköszönni Márti néninek, Éva néninek, Marcsi néninek, Magdi néninek és Piroska néninek, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utat, hogy mindenben segítettek nekünk, ha kellett, és természetesen, hogy elkísértek minket. Végül pedig mindenki nevében szeretném megköszönni a két buszsofőrnek, Laci bácsinak és Zoli bácsinak, hogy óriási felelősséget vállalva vigyáztak 50 ember testi épségére.

Holba Kata 7.a