Hírek
Látogatás a mentőállomáson
- Részletek
- Közzétéve: 2017. máj. 13. szombat, 20:13
- Írta: KS
2017. május 4-én a mentők napja alkalmából az Országos Mentőszolgálat Hajdúnánási Mentőállomására látogattak el iskolánk első osztályos tanulói. Ez - a mentők riasztását tekintve - egy nyugalmas időpontban sikerült, így a több mint száz, 7-8 éves gyerek és kísérőik belülről is megtekinthették a mentőállomást.
Az ott tartózkodó mentőszakápolóktól részletes ismertetést hallhattunk munkájukról.
Megtudtuk, hogy 1948 óta van városunkban önálló mentőszolgálat. Jelenleg ezen az állomáson négy mentőautó teljesít szolgálatot, melyből három éppen bent tartózkodott.
Közvetlenül megismerkedhettünk az intézmény felépítésével, funkciójával, dolgozóival. Bejártuk az épület összes helyiségét, az öltözőt, a pihenőszobát, a konyhát, a társalgót, a mosdót, a raktárt. A társalgóban szemügyre vettük a hajdúnánási mentés 60. évfordulójára készített tablót, melyen a volt és a jelenlegi dolgozók fotói sorakoznak. A tanulók nagyon élvezték, hogy sétálhattak azokban a helyiségekben, amelyekben a szolgálatban lévő dolgozók a mindennapjaikat töltik a riasztásig. A kisdiákok megnézték a mentőautók garázsait, a járműveket és azok felszereléseit is. Néhányan a gépkocsivezető helyét is kipróbálták.
A gyerekek nagy érdeklődéssel hallgatták és nézték, hogy a mentés során egyre modernebb eszközöket használnak a mentősök. Munkájuk alkalmával fokozott szerepet kap a számítástechnika, a tabletek alkalmazása. Ezek az eszközök alapvető elemei a modern mentésirányítási rendszernek.
A diákok nagy örömére az érdeklődők beszállhattak a mentőautóba, belülről is megismerkedhettek a felszereléseivel. Nagy élvezettel próbálták fel a mentősök egyenruhájának egyes darabjait. Egy bátor, önként jelentkező gyerekről EKG is készült az autóban, amelynek a kiértékelését is hallhattuk.
Az előadónk nagy elégedettségére szinte minden gyerek ismerte a mentők 104-es hívószámát és a telefonálás szabályait. Közvetlen közelről láthattuk, hallhattuk a mentőautó megkülönböztető fény- és fülsiketítő hangjelzését.
Látogatásunk alatt végig kérdezhettek a tanulók azokról a dolgokról, amelyek még érdekelték őket a helyszínről, a gépkocsikról, a mentősök munkájáról.
Úgy gondolom, a betegszállítással, a mentéssel kapcsolatban sok új ismerettel gazdagodtak tanítványaink, és továbbra is nagy tisztelettel és elismeréssel tekintenek a mentők áldozatkész, sokszor életmentő munkájára.
Zágonyiné Ormós Judit
M/1. napközis csop. vez.
