„Barátságnap az összetartozás jegyében” Bihardiószegen

„Barátságnap az összetartozás jegyében” Bihardiószegen

7. alkalommal rendezték meg a „Hídépítés határainkon innen és túl” program tanévzáró ünnepét a Partiumi Bihardiószegen, ahol találkozhattak a programban résztvevő 6 település gyermek és felnőtt résztvevői.

7 évvel ezelőtt a hajdúnánási pedagógusok egy kis csoportja Csillikné Szólláth Julianna irányításával kezdtek el a Romániai Érmellék-vidék településeire havonta egy alkalommal kijárni azzal a nem kis céllal, hogy közös anyanyelvünket csiszolgassák, hagyományainkat felelevenítsék, s közösen a "kintiekkel" együtt megéljék. Minden tanév „tanterve” egy témát vezet végig, melyben magyar kultúránk tárul fel nyelvünk, történelmünk, irodalmunk, néphagyományaink felelevenítésével.

 

Az idei tanév főtémája a „Hazaszeretet” volt, Árpád fejedelmünktől a Zrínyi család történelmén keresztül mutatta be történelmünket, miközben a naptári évünk jeles napjai és egyházi ünnepei sem maradtak feledésben.

Kikapcsolódásképpen  a havi egy alkalomkor kézműves hagyományaink által „pihenhették ki” a résztvevők a tananyag adta fáradtságot, amikor is valami szépet alkothattak az adott hónap nyújtotta aktualitáshoz kapcsolódva.

A tanév utolsó közös találkozása június 16-án volt, a VII. Barátságnapon Bihardiószegen, melyet most is lelkes szervezés előzött meg.

A már hagyományossá vált alkalomra a házigazdákon kívül Pártiumból Várad-Lesről, Nagyszántóról, Jankafalváról, Szentjobbról, Poklostelekről és Papfalváról érkeztek csoportok, a határon túlról pedig Hajdúnánásról. A 10 órakor kezdődő program a templomban tartandó nyitó áhítattal indult, melyet Csűry István püspök úr tartott, majd a köszöntések után Trianonról és a határokon átívelő barátsághídról megemlékező műsor következett. Ezután a templomkertben közösen elültetett barátságfánk megöntözésére került sor az összetartozás jegyében. A templomi programot a Református Diakónián tartandó tartalmas és szórakoztató gyermekfoglalkozások követték a hajdúnánási pedagógusok vezetésével. A 6 állomás feladatai szervesen kapcsolódtak az éves tematikához, s a  Nemzeti Összetartozás Napjához. Meglepetés vendégként két olyan emberrel találkoztak a nap résztvevői, akik magyarságunk példaképei, büszkeségei: Mónus József és Varga Csaba (nagyváradi hegymászó), akiket megtiszteltetés volt nézni és hallgatni.

A foglalkozások végén ebéd és áldás zárta a diószegi részét a napnak.

Míg a délelőtti program a Barátságnapról szólt, addig a délutáni kirándulás az összetartozás jegyében történt, hiszen olyan történelmi helyeket látogattunk meg, mely az itt élők és anyaországiak számára egyaránt az Érmellék - ma már sajnos letűnt - világát, valamint e vidék jelentőségét mutatják meg az egész magyarság tekintetében is. E helyek meglátogatásával az anyaországi résztvevők rádöbbenhettek, hogy mennyi magyar kincsünk (nemcsak anyagi, hanem szellemi és kulturális) maradt, és sokszor veszett el a trianoni határokon túl, a partiumi gyerekek pedig rájöhettek arra, hogy van mire büszkének lennünk, nem vagyunk hazátlanok és semmirekellők, hanem értékes népnek értékes utódai.

Utunk első állomása Hegyközszentimre volt, ahol a hagyomány szerint Szent Imre hercegünk halálát lelte vadászat közben. A település és környéke ősidők óta lakott hely. Határában gyakran találtak kő- és bronzkori leleteket.

Hegyközszentimre több ütközetnek, harcnak is színhelye volt. A faluban lévő Kis- és Nagybocskai dűlők nevéről fennmaradt az a hagyomány, hogy ott Bocskai Fejedelem hadai táboroztak. Ezen a helyen Kucharszki Zoltán lekipásztor kalauzolásával megtekintettük az egykori apátság helyén épülő millenniumi kápolnát, valamint tiszteletünket tettük Szent Imre herceg szobra előtt.

Innen tovább indultunk Ottományba, ahol főleg az érmelléki hagyományokkal (gyékényfonás, halászat és fazekasság) ismerkedtünk meg. A településnek a 20. század elején 1079 magyar lakosa volt, valamennyien reformátusok. A házainak száma ekkor 197 volt. 2011-es adatok szerint jelenleg 738 fő a lakosainak száma, melyből 731 magyar. trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Érmihályfalvai járásához tartozott. Nevezetességei a Református temploma – mely részben az ősi román stílusú templom maradványa, valamint a  Komáromi majd Lovass család birtokát képező kúria, mely napjainkban kiállítóhely.

A Komáromy kúriában Szűcs György volt  az idegenvezetőnk, aki bemutatta a tárlatot. A kúria megtekintése után a központban lévő turulmadaras világháborús emlékműnél hajtottunk fejet és helyeztük el koszorúnkat.

Utunk utolsó állomása Érsemjén települése volt, ahol Csorba Terézia tanárnő várt bennünket nagy szeretettel és hatalmas információ áradattal a településről és híres szülötteiről a Kazinczy-Fráter-Csiha emlékházban. A Kazinczy Ferenc emlékszobát 1991.-ben hozták létre a falu központjában található, volt református fiúiskola épületében. A kiállítás 1994-ben Fráter Lóránd emlékszobával bővült. Mindkét kiállítás létrehozásában komoly szerepet vállalt a helyi önkormányzat és Érsemjén értelmisége. 2005.-ben a helyi önkormányzat új ingatlant vásárolt az emlékszobák számára. Az új székhelyre költözött intézmény kiállításai 2008-ban tovább bővültek, így jött létre a Csiha Kálmán emlékszoba. Az érsemjéni önkormányzat elérte, hogy az emlékház államilag elismert múzeummá váljon, 2009-ben megszerezte a működési engedélyt, fenntartója a helyi önkormányzat. A múzeum épülete egyike a falu legrégebbi házainak. Azt nem tudni, hogy mikor épült, ellenben az bizonyos, hogy a Bossányi család birtokában állott, amelyik családból Kazinczy édesanyja, Bossányi Zsuzsanna is származott. Bár sok forrás Kazinczy szülőházaként emlegeti az épületet, ezt a nézetet nem fogadhatjuk el, hiszen a szülőházat 1931-ben lebontották. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Kazinczy több ízben is, illetve huzamosabb ideig megszállt ebben az épületben feleségével, Sophie-val együtt.

Ezen helyen ért véget történelmi túránk, s hisszük, hogy sok mindenben meggazdagodva térhettünk haza határon innen és túl egyaránt.

Ezt a különleges napot a Rákóczi Szövetség által kiírt és megnyert pályázatából tudtuk megvalósítani. 145000 ft támogatás kaptunk,amit útiköltségre fordítottunk a hajdúnánási kiutazók nagy örömére. 

(Forrás: Wikipédia)

Csillikné Szólláth Julianna és Jakó Sándor Zsigmond

a szervezők segítségével összeállította: Fekete Andrea

 

 

 

 

Kiegészítő információk