A lényeg az út, amit addig bejársz ...
- Részletek
- Közzétéve: 2015. március 11. szerda, 15:40
- Írta: Kecskés Emese és Lukácskó Liza Laura
- Találatok: 2059
Ebben az évben ünnepeljük Jeney Zoltán fuvolaművész születésének 100. évfordulóját, ezért a háromévente megrendezésre kerülő, és a fuvolaművész nevével fényjelzett VIII. országos fuvolaverseny az ő kiemelkedő személyiségének állít emléket. Ennek a versenynek a regionális elődöntőjén vett részt 2015.február 19-én a Bocskai AMI fuvola tanszakának két tehetséges növendéke, Kecskés Emese és Lukácskó Liza Laura. A verseny anyaga korcsoportonként 1 kötelező és 1 szabadon választott műből tevődött össze, amit kotta nélkül kellett előadniuk a versenyzőknek. A kötelező darabok olyan nehézségi szintűek, hogy már ezek teljesítése is egyfajta előválogatója a jelentkező fuvolistáknak. Tanáruk, Hallgató-Barkaszi Andrea nagy odaadással és lelkesedéssel indította el, majd vezette végig a lányokat a felkészülés - olykor csöppet sem rögtelen - útján.
Tóth Erika tanárnő zongorakíséretével segítette Liza és Emese fuvolajátékát. Végül a kemény, kitartó és szorgalmas munka után büszkén állhattak fel a színpadra a háromtagú zsűri és a közönség elé. Az országos fordulóra most nem utazhatnak, mégis elmondhatják, hogy rengeteg mindennel lettek gazdagabbak. S mint tudjuk nem a verseny a lényeg, a lényeg az út, amit addig bejárunk!"
Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a versenyen, mert sok tapasztalatot és élményt gyűjtöttem. Jó érzés kiállni a zsűri elé, és szűk háromhónapnyi készülés után büszkén megmutatni hova is jutottam el Andi néni segítségével. A zsűri elnöke, Romos Zsolt, személy szerint is elmondta a véleményét, ami tartalmazott sok pozitív és egy-két negatív kritikát is. A negatív segít a hibák kijavításában, a pozitív pedig igazolja, hogy megérte ennyit gyakorolni. Habár nem sikerült tovább jutni az országos döntőbe, mégsem ment el a kedvem a további gyakorlástól. Ezelőtt sosem vettem részt fuvolaversenyen, de remélem legközelebb is mehetek.”
Kecskés Emese
„A verseny előtti este akkora volt bennem az izgalom, hogy alig tudtam elaludni. Reggel indultunk Debrecenbe és egész úton zenét hallgattam, ami nagyon megnyugtatott. A legmegnyugtatóbb dolog mégis az volt, hogy végig ott lehetett velem anyukám. Vártam már, hogy végre felállhassak a színpadra és játszhassak. Egy utolsó bátorítást kaptam Andi nénitől, és mosolyogva, önbizalommal mentem játszani. Nagyon élveztem a játékot. Jó érzés volt, hogy jól sikerült. Odarohantam Andi nénihez, megöleltük egymást, és nagyon gratulált nekem (még a szeme is könnyes volt). Anya is nagyon büszke volt rám. Az eredményhirdetésnél újra elkezdtem izgulni. Azonban ez az izgalom hamar elmúlt, hiszen a maximális 60 pontból 50-et értem el, ami a korcsoportom 4. legjobb eredménye. Azon az estén már nyugodtan bújtam ágyba. Büszkén és sikerélménnyel telve.”
Lukácskó Liza Laura
