Iskola Alapfokú Művészeti Intézmény lévén már második éve oktatja a tanórák közé beépítve a  néptáncot első és második osztályokban heti 4 órában. A  kezdetek kezdetén megosztotta a véleményt gyermek és felnőtt körökben: volt aki ellene, volt, aki mellette érvelt. Az azóta eltelt idő, a gyerekek lelkes arca, a tantárgyat tanítók elégedettsége az utóbbi érvelők mellé billentette a mérleg nyelvét. A szülők nagy számban vettek részt a bemutató órákon, és örömmel tapasztalhatták, milyen ügyesek, talpraesettek gyerekeik, és mennyi új energiával töltik fel ezek az órák a sok esetben már elfáradt kisgyerekeket.

Nagyszüleinknél a tánc ismerete hozzátartozott az alapintelligenciához, szégyen volt, ha egy legény vagy egy leány nem tudott táncolni, táncban való helytállásuk elárulta valódi személyiségüket. Ez alapján választottak maguknak párt is, hiszen a táncban szorgoskodók a munkában is azok lettek.

Napjainkban a néptánc szerepe és jelentősége mintha újraébredni látszana téli álmából, hiszen a táncházmozgalmak, a táncszakkörök és az oktatásba bevitt néptáncórák növelték a tánctudók és táncszeretők számát.

Városunkban közel 600 gyerek űzi valamilyen szinten a néptánctanulást, akiknek a szülei is elégedetten tapasztalhatják gyermekeiken a rájuk gyakorolt jótékony hatását: a jó testtartást, a ritmusérzéket, a hagyományaink megismerését, az ünnepeink tiszteletét, a  közösségi együttlétek iránti igényt, nemi és nemzeti identitásukat.

Nem szabad megfeledkeznünk a kiváló szakemberekről sem, akik a gyereket bevezetik ebbe a világba és olyan hangulatot teremtenek számukra, amely élményt varázsol a hétköznapokba.

Makkay Andrea, Márton Attila, Márton Lászlóné Szabó Julianna, Bistey Attila, akiket a gyerekek nemhiába várnak lelkesen és mosolygós arccal, hisz ők maguk is ilyenek: vidámak és lelkesek.

Erről árulkodott a nyílt tanítási órák hangulata is, mely élmény volt felnőttnek és gyereknek egyaránt.

Fekete Andrea