Ásványgyűjtő túra a Zempléni-hegységben

Szeptember 22-én egy 37 gyerekből és 4 tanár néniből álló kis csapat elindult, hogy egy szép és hasznos napot töltsön a természetben.
Régi hagyomány ez, hogy ősszel ásványgyűjtésre indulunk. Évek során a gyerekek sok szép ásványt gyűjtöttek, de igazából a keresés a kutatás, a földben való ?túrkálás? a vonzó ebben a túrában. Az idén úgy gondoltam, hogy kicsit hosszabb túrával gazdagítjuk e napot. (mint utóbb kiderült, jóval hosszabb lett, mint ahogy terveztem)
Szombaton fél nyolckor indultunk Regécre, ahová 10 óra előtt meg is érkeztünk. Első célunk az volt, hogy feljussunk a várba.

Aki túrázik, az tudja, hogy útja során nagyon kell figyelnie a turistajelzéseket, mert az jelzi, hogy jó úton jár-e. Mi is megkerestük az országos kék és piros túrajelzést, ami a várhoz vezet. Nekünk főleg a kék jelzést kellet figyelnünk, ahhoz, hogy ne tévedjünk el az erdőben. A piros turistajelzés később el is tűnt Sárospatak irányába, ugyanis az a jelzés a volt Rákóczi várak felé vezet. A gyerekek a túrán végig figyelték a jelzéseket, aki a leghamarabb észrevette, azonnal szólt. Nagyon ügyesek voltak!! Szerintem meg is nyugodtak, hogy ha látták a jelzést, mert akkor tudták, hogy jó úton járunk. 60 perces kényelmes gyaloglás után feljutottunk a várhoz, ami építőmunkásoktól és állványoktól hemzsegett.
 A vár romos állapotban van. Jelenleg helyreállítási munkák folynak. 45 perces pihenő után elindultunk Mogyoróska felé. Utunk lefelé haladt a hegyről, de a gyerekek szerint néha ez még fárasztóbb volt, mint a hegyre felfele menet.
 Az idő túrázásra nagyon jó volt. Mogyoróskától az országos kék túrajelzésen, az Arka patak mentén folytattuk utunkat. Időközben felvettük a kapcsolatot, és találkoztunk Krisztián István túravezetővel, aki évek óta vezeti túráinkat. Rövid pihenőkkel, fél négy körül megérkeztünk Arkára. Kb. egy óra hosszat tudtunk ásványt gyűjteni.
Szép fa-és mézopált találtunk.
 A túra hosszú volt, de kárpótolt bennünket a szép környezet. Jó visszagondolni a mohával gazdagon benőtt nagy kövek látványára, a kidőlt érdekes formájú fákra, az izgalmas, patakon való átkelésekre.
Dicséretet érdemel mindenki, aki részt vett ezen a túrán, de főleg a két kis elsőst, Bakó Attilát és Karócz Imikét, akik a nap hősei voltak, nem mindennapi teljesítményükért!!
Nagyon szép helyen jártunk, jót túráztunk, élményekkel és ásványokkal gazdagon tértünk haza.
Várunk benneteket tavasszal is túrázni velünk, de ígérem akkor egy kicsivel rövidebb lesz!!                                  
 

A cikk írója Szabóné Berencsi Irén (Cini néni),
Fábián Andrea (Andi néni),
Józsi-Tóth Magdolna( Magdi néni) és  
Labanczné Fekete Marianna (Mancsu néni).

Kiegészítő információk