Csíksomlyó 7.a-b-c
- Részletek
- Közzétéve: 2025. máj. 20. kedd, 22:50
- Írta: Szenka Dóra, Petrus Tamás
- Találatok: 162
Iskolánk Óvoda utcai intézményegységének hetedikes tanulói, valamint kísérő nevelőik, a Határtalanul! program, HAT-KP-1-2024_1-000929 azonosítószámú pályázatának keretei között Erdélyben tölthettek öt csodálatos napot. Mielőtt útra keltünk, egy előkészítő foglalkozás keretei között megismerkedtünk a tervezett programmal, bepillantást nyerhettünk Erdély múltjába és jelenébe, a helyi nevezetességekbe, növény és állatvilágába. A kirándulás május 12-16 között került megrendezésre.
Az első napon korai indulás után, reggel 9 órakor érkeztünk meg a festői szépségű Király-hágóra, ahol rövid pihenőt tartottunk, miközben gyönyörködtünk a lenyűgöző panorámában. Ezután folytattuk utunkat Kolozsvár felé, ahol még ebéd előtt megtekintettük a város ikonikus nevezetességeit. Megcsodáltuk a Szent Mihály-templomot, az előtte álló Mátyás-szobrot, valamint az 1989-es forradalom emlékére állított emlékművet. Különleges pillanat volt, amikor megkoszorúztuk Bocskai István, illetve Hunyadi Mátyás szülőházát, ezzel is tisztelegve történelmünk nagy alakjai előtt.
A következő állomásunk Parajd volt, ahol egy helyi sóvágó mutatta be vidám, jó hangulatban a sófeldolgozás folyamatát. A bemutató után lehetőségünk nyílt vásárolni a híres parajdi sóból készült termékekből, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek.
Délután a Kis Erdély parkot látogattuk meg, ahol Erdély várait és kastélyait tekinthettük meg élethű makettek formájában. A park nemcsak látványos volt, hanem rengeteg érdekes információval is gazdagított bennünket. Este, körülbelül 7 órakor érkeztünk meg a szállásunk helyszínére, Tusnádfürdőre.
A napot egy bőséges és rendkívül ízletes vacsorával zártuk egy igazán hangulatos étteremben, majd elfoglaltuk szállásainkat a Tusnad Camping otthonos - és jól fűtött - faházaiban és jóleső fáradtsággal tekintettünk vissza a tartalmas napra, a medveriasztó kerítés megnyugtató biztonságában.
A második napunk élményekkel teli, emlékezetes utazás volt. A bőséges és finom reggeli után útnak indultunk a legendákból már ismert Gyilkos-tóhoz. Az időjárás kedvezett nekünk: kellemes idő kísérte végig a kirándulásunkat, így zavartalanul csodálhattuk meg a tó természeti szépségeit. A gyerekek nagy örömmel barangoltak a bazárban, ahol emlékeket vásároltak, finom falatokat kóstoltak, és megismerkedtek néhány helyi különlegességgel is.
Ezután utunk a Békás-szoros felé vezetett, ahol lenyűgöző természeti látvány fogadott bennünket. A hatalmas, égbe nyúló sziklák között sétálva misztikus hangulat lengte körbe az egész tájat. A közelmúlt esőzéseinek köszönhetően ritka természeti csodákban is részünk volt: több, szinte sosem látott vízesés tárult a szemünk elé.
Napunk utolsó állomása a csíksomlyói nyereg volt, ahová egy testet is próbára tevő gyalogúton kapaszkodtunk fel. A fáradságot azonban bőven kárpótolta a csodálatos kilátás, a hely spirituális hangulata és a visszhang játékos élménye, amit a gyerekek különösen élveztek. Lefelé jövet megálltunk a híres csíksomlyói templomnál is, ahol egy rövid látogatást tettünk.
A nap zárásaként ismét egy finom és beszélgetésekkel tarkított vacsora várta a csapatot, majd fáradtan, de boldogan tértünk vissza szállásainkra, újabb élményekkel és emlékekkel gazdagabban.
Harmadik napunk főszereplője Székelyföld legmagasabb hegycsúcsa, a székelyek szent hegye, a Hargita volt. Reggeli után izgatottan indultunk utunknak, ugyanis a nap számos izgalmas programot igért. A Hargitára Szentegyházáról indultunk meg, méghozzá zetor vontatta pótkocsin utazva. Utunk elején egy kürtöskalácsos mester udvarába tértünk be, ahol kóstolóval és pihenővel vártak minket, majd nagy munkába fogtunk: mindenki elkészíthette a saját kürtőskalácsát. Nagy örömmel vittük magunkkal az utunkra a gőzölgő, illatozó édességeket.
A hegycsúcsra vezető utunk káprázatos volt. Kristálytiszta és jéghideg forrásvizet kóstolhattunk, élvezhettük az egyedülálló látványt, sőt, még egy csodálatos szarvastehén is keresztezte utunkat. A zetorról leszállva legnagyobb meglepetésünkre hóba toppantunk, s a csúcshoz felfelé is hóban indultunk meg.
Délután egy csíkszetimrei csokoládémanufaktúra: a Krausz Csokoládé tulajdonosa várt minket egy érdekes és annál ízletesebb bemutatóra. Sok érdekes ismeretet szereztünk a csokoládékészítésről és a minőségi csokoládé felismeréséről. Nagy örömünkre nemcsak a nyers kakaóbabot kóstolhattuk meg, hanem számos különböző csokoládéból is ízelítőt kaptunk.
Hazafelé megálltunk Nyergestetőn az 1848-49-es szabadságharc áldozatainak emlékművénél, és kegyeletünket tettük a kopjafáknál.
Az édességektől eltelten indulunk haza, ennek ellenére a vacsora ismételten jól esett mindenkinek.
Negyedik napunk reggelén kissé szomorúan búcsút vettünk kedvelt szálláshelyünktől, amely az elmúlt napok során otthonunkként szolgált. A reggeli pakolás és elköszönés után elindultunk a nap izgalmas programjai felé, mit sem sejtve róla, hogy utunk során még a ragyogó napsütésben pihenő medvecsalád látványában is részünk lesz.
Délelőtt egy igazán különleges természeti csodában volt részünk: ellátogattunk a mohos tőzegláphoz. A látvány önmagában is lenyűgöző volt, de élményünket csak tovább fokozta idegenvezetőnk lelkes előadása. Ízes székely tájszólással, jókedvű tréfákkal fűszerezve mesélt a láp különleges növényvilágáról és kialakulásáról. Rengeteg érdekességet tudunk meg erről az egyedi helyről, amelyhez foghatót még sosem láttunk.
Utunk következő állomása a Szent Anna-tó volt. Egy jóleső séta után megpillantottuk a hegyek ölelésében rejtőző, tiszta kék vizű tavat, amelynek látványa azonnal elvarázsolt bennünket. A kellemes időben jól esett egy kis pihenés és játék a tó partján – igazi feltöltődés volt a természet ölén.
Délután buszra szálltunk, és hosszú utazás után megérkeztünk következő szálláshelyünkre, Torockóra. Vacsora után még sétáltunk egyet az egyedülálló házairól híres faluban. Megtekintettük a vajort, valamint Torockó legrégebbi házát.
Az estét közösen töltöttük: jókat beszélgettünk, játszottunk, és felidéztük a hét emlékezetes pillanatait. Meghitt és örömteli lezárása volt ez egy tartalmas napnak és hétnek.
Utolsó reggelünkön ébredés után ámulattal csodáltuk a Székelykő impozáns látványát, amely szállásunk ablakaiból és udvaráról tárult elénk. A friss levegő, a hegyek közelsége és az autentikus házak csendessége egészen különleges érzést keltett bennünk. A reggeli elfogyasztása után ismét összepakoltunk, és útnak indultunk, hogy folytassuk kalandjainkat. Elsőként a torockószentgyörgyi általános iskolába látogattunk el. Mindannyiunk számára meglepő élmény volt betekintést nyerni ebbe a kis létszámú, bensőséges intézménybe – hisz az egész iskolába mindössze negyven gyerek jár. Különös érzés volt látni a kicsi tantermeket, a számunkra idegen tankönyveket és a kézzel írt naplót, amelyek mind egy régi világ hangulatát idézték. A gyerekek és tanárok szívélyesen válaszoltak felmerülő kérdéseinkre. Egy közös kézműveskedéssel és kacagástól zengő jatszótéri mulatsággal zártuk a látogatást, majd búcsút vettünk a gyerekektől.
Következő állomásunk a híres tordai sóbánya volt. A látvány mindenkit lenyűgözött: a hatalmas terek, a különleges fények és a bánya rejtélyes légköre olyan világba repített bennünket, mintha egy másik dimenzióba csöppentünk volna. Mindenki megtalálta a számára legkedvesebb elfoglaltságot – volt, aki sétálgatott, mások minigolfoztak vagy pingpongoztak, néhányan pedig csak csendben csodálták a föld alatti tó sötét vizén ringatózó csónakokat. A bányalátogatás után útra keltünk, hogy hazatérjünk Hajdúnánásra. A hosszú buszút alatt beszélgetéssel, nevetéssel, az elmúlt hét emlékeinek felidézésével búcsúztunk az együtt töltött napoktól.
Köszönetünket fejezzük ki mindenkinek aki az utunk szervezésében és lebonyolításában segítségünkre volt, valamint Tomi bácsinak, aki kirándulásunk során nem csak kiváló sofőrünk, de sokszor idegenvezetőnk is volt.
„Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával”
