Tájházas nap
- Részletek
- Közzétéve: 2024. július 01. hétfő, 15:51
- Írta: Fekete Andrea
- Találatok: 303
Két évvel ezelőtt szervezték meg a Móricz Pál Helytörténeti Gyűjtemény dolgozói iskolánk alsós munkaközösségével együttműködve a hatalmas sikernek örvendő "Tájházas napot". Az elmúlt két évben méltán lett népszerű a kezdeményezés, így idén újra több száz gyermek látogatott el a programra. Az alapgondolatot és egyben a célkitűzést az adta, hogy a gyerekek megéljék hagyományainkat, közelről megismerjék a népi kultúra elemeit, belekóstoljanak a paraszti élet szépségeibe s egyben nehézségeibe, eleink munkájába, tárgyalkotó művészetébe.
A gyermekek a program keretében megismerkedtek a városunk emblematikus Tájházával és annak berendezésével, a különböző foglalkozások során bepillantást nyerhettek a régmúlt idők életmódjába: ismerkedtek különböző mesterségekkel, a kenyérkészítés folyamatával, gyógy- és fűszernövényekkel, a gyerekek régi játékaival : készítettek búgó csigát, ördöglakatot, játszhattak hagyományos fajátékokkal. Kipróbálták a mosást, a kötélverést, a fonásokat, és különböző szövéseket. A program része volt ebben az évben is a népzenénkkel, népi hangszereinkkel való ismerkedés. A Szalmakalap Citeraegyüttes tagjai és barátai citeraszóval kápráztatták el a gyerekeket, akik maguk is dalra fakadtak az ismerős hangok hallatán.
Öröm volt nézni a mosolygós kis gyermekarcokat, akik minden állomáson rácsodálkoztak a hallottakra-látottakra. Generációk találkozása kapcsán tanulhattak egymástól a résztvevők, hiszen a programot segítő nénik és bácsik úgy magyaráztak a hallgatóságnak, mint egykoron a nagyszülők az unokáiknak.
De hogyan vélekednek mindezekről a résztvevő pedagógusok? Ismerjünk meg néhány véleményt:
- Goethe szavait idézve: "Legtöbb, mit gyerekeink adhatunk, azok a gyökerek és a szárnyak."
Nagyon fontos, hogy gyerekeink ismerjék a múltjukat, a régi hagyományokat, amiből a jelen kifejlődött. Ez a program ebben nyújt segítséget nekünk és a gyerekeknek.
Örömmel láttuk, hogy a fiatal kollégák mellett az idős hajdúnánási emberek milyen örömmel adták át a tudásukat a gyerekeknek. A gyerekek pedig milyen figyelemmel, érdeklődéssel követték minden szavukat, tettüket. Ez a különleges kapcsolat hiányzik sajnos sok gyerek életéből, hiszen a mai nagyszülők is dolgoznak még, kevés az olyan nagyszülő, aki tudását átadná unokájának. Örvendetes az is, hogy a hagyomány hogy győzi le a digitális kütyüket: a gyerekek önfeledten játszottak, eszükbe sem jutott a telefon vagy egyéb elektronikai eszköz.
Köszönjük a Helytörténeti gyűjtemény dolgozóinak és az idős embereknek a lelkes munkáját és szervezését.
4.b osztály, Enikő és Erika néni
- Várakozáson felüli volt a program. Megható volt, ahogy az idősebbek szóltak a gyerekhez, nagyon természetes volt, külön öröm, hogy kézzel fogható, tapasztalható, kipróbálható tevékenységekkel készültek. A levezénylés is gördülékenyen ment, és nagyon hamar elrepült ez a két óra. Örültem annak, hogy egyik állomáshelyen sem volt erőltetve semmi, nem volt versengés sem, mégis minden gyerek aktív résztvevője volt a programnak. Dávid bácsi és a 4.a
Szeretném megköszönni, hogy részt vehettünk a Tájházas nap izgalmas és színes programján.
Egy nagyon frappánsan megszervezett foglalkozásokba kapcsolódhattak be a gyerekek.
A különböző helyszíneken betekintést kaphattak a régi idők mindennapjaiba, megismerkedhettek a gazdálkodás eszközeivel és a lakóházak világával.
Külön öröm volt számunkra, hogy az itt bemutatott tárgyakat a kezükbe is vehették és ki is kipróbálhatták. Így volt lehetőségük megtapasztalni, hogy milyen nehéz és fárasztó munkát végeztek a múltban. Legnagyobb sikert az ostor csergetése és a ruhák kimosása aratta.
Nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtak ezen a délutánon a gyerekek.
Köszönjük a közreműködők és a szervezők munkáját és segítségét is!
Köszönettel: a 2. c osztály tanulói és tanítói
A program egyéb különlegességét adta, hogy egy nemzeti tehetségprogram részeként (NTP-TEHETSEG-23-0180- „Amit az ősi tűzhely lángja fest…”) a pályázatban résztvevő gyerekek is megmutathatták tudásukat társaiknak, akik tőlük még lelkesebben fogadták be az új ismereteket, tevékenységeket. A Helyi Sajátosságok bőrös és szalmafonó csapata is részt vett a két napon, így tőlük is tanulhattak az alsó tagozatos bocskais gyerekek.
Valódi felüdülés volt ez a két nap az év végi hajrá közepette – felüdültünk az igazi játékban, erőt kaptunk a béke örömével a közösségben, a valódi összetartozás érzésével – ami szinte csakis ilyesfajta élményekkel érhető el. Valódi élménypedagógia volt művészetterápiával megfűszerezve jó levegőben, mosolygós jó kedvben, napsütéses nagy melegben.
