Értékes Hajdú-Bihar - Vármegyénk kincsei
- Részletek
- Közzétéve: 2024. máj. 02. csütörtök, 15:26
- Írta: Bimba Mónika
- Találatok: 278
Április 22-én rendezték meg az Értékes Hajdú-Bihar - Vármegyénk kincsei vetélkedő döntőjét Debrecenben, a Vármegye házában.
Iskolánkból a Bocskais követek mérettették meg magukat ezen a vetélkedőn. A 6. f osztály tanulói Fejérvári Lili, Kiss Panka Luca, Ponzel Hanna és Szabó Nimród a vármegye 8 legjobb csapata közé kerülhetett be. Felkészítőtanáruk Bimba Mónika volt.
A vetélkedő első fordulójában egy feladatlapot kellett megoldaniuk, ami sok kutatómunkával járt és kreatív feladatként egy mesét kellett írni a Debreceni páros kolbászról.
A második fordulóban, a középdöntőben szintén volt egy bőséges feladatlap, és kreatív feladatként javasolnunk kellett valamit a településünk értéktárába, aminek szerintünk ott lenne a helye, de még nincs. A Cifraszűr Néptánc Egyesületet javasoltuk és ezzel bekerült a csapat a döntőbe.
A döntőben egy kevésbé ismert hungarikumot kellett bemutatni a csapatnak első feladatként, majd különböző érdekesebbnél érdekesebb hungarikumokkal kapcsolatos feladatokat kellett megoldaniuk. Az általunk választott hungarikum a Kodály-módszer volt, amit művészeti iskolánk miatt is választottunk.
Eredményhírdetésnél csak az első három helyezettet hirdették ki, ami között a Bocskais követek csapata sajnos nem szerepelt. De a vármegye legjobb 8 csapata közé bekerülni is nagy teljesítmény volt. Minden egyes fordulóban nagyon ügyes volt a csapat.
Kedvüket nem szegte az eredmény, már hazaúton azt tervezgették, hogy jövőre mivel is készülnek majd.
- forduló kreatív feladata:
Debreceni páros kolbász
Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy öregember, akinek volt egy felesége és egy fia, Géza, akikkel Debrecenben lakott.
Nagyon szegények voltak, már alig tudtak megélni, még kenyérre sem jutott.
Régen a piacon kapott egy kismalacot egy jó baráttól. Nevelte, etette és a szívükhöz is nőtt a kis jószág, viszont az idő múlásával jól meg is hízott, de levágni nem szerették volna.
Egyszer a szomszédja átment hozzá és arra kérlelte, hogy vágja le a disznóját, mert akkor lenne mit enniük és tartanak egy nagy lakomát is. Ennek az öregember nagyon nem örült, mivel hozzánőtt a röfi, de végül belement a dologba és levágták a disznót.
- Komám! Mi lenne, ha a fele húsból készítenénk egy kis kolbászt? Abból adhatnál is el és lenne pénzetek! – javasolta a szomszéd ember az öregnek.
Az öregember jó ötletnek tartotta és kolbászt készített, amit a szomszéddal és a fiával ki is vittek a helyi piacra. Hamar elfogyott a kolbász, mert az embereknek nagyon ízlett. Kérték az öregembert, hogy készítsen még belőle. Készített is volna, de nem volt több disznója. Ekkor a szomszéd fejébe ötlött az a gondolat, hogy neki van egy kocája, ami épp vemhes és pár hét múlva meg is fial. Azokból sok kolbászt lehet majd készíteni. Így is lett! A kismalacok elkezdtek növekedni, majd később szép nagy disznókká fejlődtek. Amikor eljött az ideje, akkor levágták a disznókat. Tartottak egy nagy disznóvágást a szomszéddal és újra a piacra mentek a kolbásszal. A helyiek megint rácsaptak a friss, finom kolbászra.
Ezek után az öregember már kicsit gazdagabb lett és úgy döntött kolbászkészítéssel fog foglalkozni. A pénzéből disznókat vásárolt és kolbászt készített belőlük.
- Nagyon finom ez a kolbász! Már csak akkor lehetne jobb, ha kettesével csomagolná őket! – dicsérgettek a vevők a finom kolbászt.
Megfogadta az emberek tanácsát és megkérte a feleségét, hogy készítsen a kolbászokra egy címkét. Mivel Debrecenben készült a kolbász és párosával csomagolták, ezért úgy döntöttek, hogy nevezzék Debreceni páros kolbásznak. Ez az ötlet meggazdagította a családjukat.
Később az öregember megtanította a fiának a kolbászkészítés mesterségét. Mikor az öreg elhunyt, a fia vitte tovább a családi vállalkozást. Nagy sikere volt a páros kolbásznak, ezért Géza nagyüzemben kezdett foglalkozni a kolbászkészítéssel. Létrehozott egy gyárat, ami már nemcsak a piacoknak állította elő a finom terméket, hanem a boltokban is szállították már. Felcímkézett, becsomagolt, igényes és nagyon finom Debreceni páros kolbászok kerültek a boltok polcaira.
Géza pár évvel később meg házasodott és neki is kisfia született. Miután elég érett lett a fiú, elmesélte neki, hogy mi is történt régebben, hogy született meg az első Debreceni páros kolbász és hogyan gazdagodott meg a család belőle.
Géza fia mindig szerette, amikor az apja a nagyapjáról mesélt neki. Csillogó szemmel és nagy áhítattal hallgatta az igaz történeteket és elhatározta, ha felnő, tovább viszi a családi vállalkozást.
A kisfiú nagyon szeretett az apja gyárába is bemenni és nézni, ahogyan elkészül a kolbász. Amikor eljött az ideje, megtanulta a mesterséget és átvette a gyár vezetését.
Így szállt apáról fiúra a kolbászkészítés és a családi vállalkozás. És ezért ehetünk a mai napig is finom kolbászból.
