„Szüretelnek, énekelnek, láttál-e már ennél szebbet?” 

 

A szüretelés kimaradt, de az éneklés és még számtalan szórakoztató program várta a gyerekeket a Bocskai iskolában az őszi szünetet megelőző hét szerdáján. 

Bizony, ezeknek a gyerekeknek az őszi évszak nemcsak az időjárás megváltozását, a levelek sárgulását, a gyümölcsök leszüretelését hozta, hanem az évek óta  nagy sikerű Őszi játszóház elnevezésű sokrétű, sokoldalú, komplex gyermekprogramot is.

 

 

Idén október 24-én délután 14-16 óra között rendezték meg a Bocskai iskola Polgári úti tornatermében a már hagyományosnak nevezhető Őszi játszóház programot az alsó tagozatos gyermekek számára. A kisgyerekek körében méltán népszerű délután a szülők segítségét is évről évre igénybe veszik, hiszen az ételkóstoláshoz ők hordják a finomabbnál finomabb őszi ételeket, italokat, finomságokat az iskolába. A szorgos kezek a programok alatt ízlésesen megterítettek az iskola folyosóján, s igazi „Terülj, terülj asztalkákat” varázsoltak a gyerekeknek, megkóstolásra kínálva azokat a finomságokat, melyeket az ősz kínált fel nekünk.

A játszóház igazodik az évköri hagyományokhoz, ahhoz az ünnephez, amikor a termények betakarításakor vidámság költözött az emberek szívébe, hiszen elvégezték a munka nagy részét, s jöhetett a szórakozás, éneklelés, táncolás. 

Hogyan elevenedtek meg ezek a hagyományok a Polgári utca tornatermében? Először is népdalcsokrokkal, citeraszóval, közös énekléssel köszöntötték az őszt a Szalmakalap Citeraegyüttes segítségével, így  emlékeztek vissza, vajon mit énekelhettek nagyszüleink, dédszüleink ilyentájban? 

Majd közösen táncoltak egy nagyot, hiszen az ünnepléshez ez is hozzátartozott. Körben állva, egymás kezét fogva, vidáman moldvai, széki, s természetesen hajdúsági dallamokra.

A meghívott vendégek bemutatásakor köszöntötték a születésnaposokat is, akikből kettő is helyet foglalt a vendégek székén. Az egyik városunk nagy kincse, Reszeginé Nagy Marika néni, aki méltán viseli a Népművészet Mestere címet.  A Népi Iparművész szalmafonó Marika néni nagyon szívesen jön a gyerekekhez átadni a tudását, óriási kedvességét, határtalan jóságát belefonva meseszép alkotásaiba. Nagy szeretettel köszöntötték őt 80. születésnapjának „violáján”. A másik vendég, akit szintén nagy szeretettel hívunk és várunk hagyományőrző rendezvényekre Magi Imre fafaragó népi iparművész, akit   szintén  születésnapján  köszönthettünk. Szeitz Ágnes viseletkészítő Népi Iparművész nagy meglepetéssel szolgált a gyerekeknek, ugyanis nemcsak hogy elhozta gyönyörű munkáit, hanem azokat fel is lehetett próbálni, s akár táncra is lehetett bennük perdülni.

A negyedik vendége a napnak egy igazi vándorlegény majdnem az Óperenciás tengeren is túlról érkezett, tarisznyával, hamubasült pogácsával és szépenszóló furulyájával- Fekete Dávid élőszavas mesemondó volt. A gyerekek és a felnőttek is tátott szájjal hallgatták meséjét, melyben megelevenedtek a szereplők a képzelet szárnyán a csodás előadásának köszönhetően.

Aki a délután során unatkozni merészelt, azt „munkába fogták”, ugyanis kipróbálhatta milyen a kukorica fosztás, s akár a kukoricán való térdepelés is. Ha valaki széjjelnézett a tornaterem forgatagában, nemigen talált tétlenkedő kicsit s nagyot, hiszen mindenki megtalálta a számára érdekes elfoglaltságot. Hogyan érezhették magukat a résztvevők? A hangos nevetések, a vidám arcocskák elárulták, s az is, hogy alig akarták elhinni, hogy nemcsak a mesében, de a rendezvényben is eljött az „Itt a vége, fuss el véle!”….

Öröm volt látni, mennyire megélhetők a népi hagyományok a ma oly sokat kritizált gyermekeivel is. Olyan örökségünk ez, melyben találkozik a múlt és a jövő. A jelen feladata pedig ezeknek a találkozásoknak a biztosítása. Lükő Gábor néprajzkutató gondolataival zárva a nap nyitott szemű résztvevőire és segítőire  gondolva: 

„A magyar népművészetben csak az nem veszi észre a fantasztikus elemeket, aki behunyja a szemét.”