Bocskai Iskola Hajdúnánás

Mesetanoda

Részletek: Közzétéve: 2017. november 20. hétfő, 19:44; Írta: Nagyné Völgyi Anikó; Találatok: 2169

Mesetanoda

Mai rohanó világunkban jólesik időnként megpihenni a népmesék birodalmában. Egy- egy tanulságos mese „tanít, nevel, szórakoztat” gyermekeket és felnőtteket egyaránt.

Novemberben, az adventi időszak előtt, alsós osztályaink irodalomóráinak tananyagát éppen a mesék adják. Sokszor tapasztaljuk azonban, hogy mai korunk gyermekei olvassák, de nem értik, nem ismerik a történetekben előforduló fogalmakat vagy tárgyakat.

Ilyen apropóból – megragadva a kínálkozó lehetőséget- szerveztünk a Magyar utcai intézményegység 2.e, 3. és a 4.d osztályos diákjainak 2017. november 16-án múzeumpedagógiai foglalkozást városunk helytörténeti gyűjteményébe.

A Mesetanoda című 90 perces múzeumi óra keretében a gyerekek által ismert történetek segítségével játékos keretbe foglalva ismerkedhettek a Tájház tárgyaival Andi néni irányításával. Így kézbe vehették, megszemlélhették a sütőlapátot, a piszkafát, az ekevasat, a vékát, a szitát, a kaskát stb. A foglalkozás elején arról beszélgettek, hogy miért is szeretjük a meséket. Többek között ilyen gondolatok születtek:

Azért, mert mindig jó a vége.
A főhős mindig elnyeri méltó jutalmát.
A szegény ember meggazdagodik.
A szereplőknek teljesülnek a kívánságaik.
A végén boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Az óra további részében ismert mesék szerkezeti elemeit keresték meg tanulóink.
A tipikus helyszíneket, szereplőket, eseményeket, illetve jellegzetes mesekezdő és -befejező formulákat gyűjtötték össze.

Ezek után csoportokat alakítva a múzeumi tárgyakat felhasználva kártyákból helyszíneket, gonosz szereplőket húzva, minden csoport megírta saját meséjét.

A lázas munkának rövid idő elteltével megtapasztaltuk az eredményét. Minden csoport előadta saját meséjét dramatikus játék keretében. Jókat derültünk egy-két szokatlan mesei fordulaton, megírt vicces helyzeten. A táltos paripa, a madártoll, a csodatévő kosár mindig segítette a főhős útját a próbák során, de a hal, a tyúk, a tüzes paripa, a róka és a macska kifejezetten ármánykodó szereplőknek bizonyultak a gyerekek fantáziájában.

Volt a meséikben hős bárány, aki a kereplő hangjával szelídíti meg a sárkányt, csodatévő tükör, amit meg kell szereznie a macskától a szegény embernek, ha meg akarja menteni a királylányt, egy csodatévő kaska és csengő is kell a szegény embernek és a feleségének ahhoz, hogy szembe tudjon szállni a rókával, de egy csodatollat kereső legénynek a jóságos boszorka ad tarisznyát és varázsköpönyeget azért, hogy legyőzhesse a tüzes paripát. Az utolsó mesében pedig a főhősnek három pohár víz segít a gonosz aranyhal elleni küzdelemben, hogy feleségül vehesse a kacsalábon forgó palotában raboskodó királylányt.

A másfél óra hamar elrepült. Végül Andi néni azzal engedett haza minket, hogy azt kívánja, teljesüljenek a vágyaink, ahogyan a mesékben a szereplőknek, még ha azokért több próbát is ki kell állnunk az életünk során.

Néhány vélemény a foglalkozásról a gyerekektől:

Nekem az tetszett a legjobban, amikor mesét kellett írni. (Hadházy Alexandra 3. e)
A mese kitalálását nagyon szerettem. (Gurbai Krisztián 4.d)
Nekem az tetszett, amikor tárgyakat kellett választani a mesénkhez. (Kiss Gergő 2. e)
Nekem az tetszett, hogy mesét írtunk, és kaptunk hozzá tárgyakat. Nagyon jó volt. (Oborzil Anna 3.e)
Ez a program nekem azért tetszett, mert nagyon sok érdekességet tudtunk meg a mesékről, majd hogy mesét is írtunk, no és hogy a végén kaptunk Andi nénitől cukrot. (Czifra Nikolett 4.d)
Nekem az tetszett a legjobban, amikor a többiek meséjét hallgattuk, és néztük, ahogy előadják. (2.e)
Az volt a legjobb, amikor csoportokban dolgoztunk. (Szabó Bíborka 3. e)
Az volt a legjobb, amikor megbeszéltük a csapattal, hogy milyen mesét írjunk. (Nagy Angelika 3. e)
Nagyon jó volt, amikor játékszert választottunk, és amikor előadtuk a mesét, amit együtt írtunk. (Makó Dávid 2.e)
A legjobb az volt, hogy saját mesét írtunk. Remélem, ha lesz következő foglalkozás, arra is mehetek. (Tikász Ádám 4. d)

Tanulóink mondatait olvasva úgy gondolom, mindenképpen megérte időt szakítani erre a múzeumpedagógiai foglalkozásra, hiszen kis diákjaink szókincse bővült, még közelebb kerültek a mesékhez, és nem utolsó sorban maradandó élményekkel is gazdagodtak.