Határtalanul a Bocskai István Általános Iskola és Kollégium Óvoda úti Tagintézményében 2025/2026

Részletek: Közzétéve: 2026. június 08. hétfő, 19:00; Írta: Petrus Tamás; Találatok: 107

A Határtalanul pályázat keretében az Óvoda utcai intézményegységből 2026. május 12-én 39 diák és 4 pedagógus indult hatnapos erdélyi körútjára. Utazásunk során Árpi bácsi, székely idegenvezetőnk kísér bennünket, aki szakértelmével és érdekes történeteivel teszi még tartalmasabbá az utazást. Már az út elején mesélt nekünk Erdély földrajzáról, etnikai és vallási sokszínűségéről, valamint számos érdekességet osztott meg az út során látott épületekről, tájakról és nevezetességekről.

Bár hosszú út állt előttünk, a mai nap sem telt el program nélkül. Első megállónk Bánffyhunyad volt, ahol megtekintettük a település híres református templomát. A látogatás során érdekes információkat hallhattunk a templom múltjáról és jelenéről, valamint Kalotaszeg történelméről és kulturális életéről is.

A nap végén megérkeztünk korondi szállásunkra, ahol kényelmes, modern és minden igényt kielégítő környezet fogadott bennünket. Vendéglátóink csodás meleg vacsorával készültek számunkra, amely után mindenki elfoglalta és otthonosabbá tette a szobáját. Voltak, akik a hosszú buszozás után egy kis labdajátékkal mozgatták át elgémberedett végtagjaikat, így jó hangulatban zárult utazásunk első napja.

Kirándulásunk második napján esőre ébredtünk, ám a finom, meleg reggeli mindenkibe új erőt varázsolt. Hosszú buszútra indultunk, melynek minden perce természeti csodákat tartogatott számunkra: az ablakból ugyanis olyan gyönyörű tájat csodálhattunk meg, amilyet még soha nem láttunk. Hatalmas hegyek, sűrű fenyvesek és ködbe burkolózó hegycsúcsok között kanyarogva érkeztünk meg úticélunkhoz, a Gyilkos-tóhoz.

Az eső és a hideg ellenére szívesen csodáltuk meg a tavat, miután Árpi bácsinak köszönhetően megismerkedtünk eredetmondájával. Ezt követően sétát tettünk a székelyek által a természet templomának nevezett misztikus Békás-szorosban, az égig érő sziklák között kanyargó Békás-patak mentén.

A mai napunkba még belefért a különleges, meleg és sós vizű Medve-tó meglátogatása is. Korondon a helyi fiatalok emlékezetes műsorral vártak minket. Először egy rézfúvós zenekar szórakoztatott bennünket előadásával: általunk is ismert és kedvelt populáris dalokat játszottak. Ezt követően székely táncokat ismerhettünk meg, majd a közönségből a bátrabbak maguk is elsajátíthatták az alaplépéseket.

Megható zárása volt a napnak a Himnusz és az összetartozás jelképévé vált Nélküled közös eléneklése. Külön köszönet jár az ízletes pánkóért, amit a műsor után szívesen fogyasztottunk el Korond művelődési házában.

Erdélyi kirándulásunk harmadik reggele ragyogó napsütéssel köszöntött ránk, amely már előre sejtette, hogy ismét élményekben gazdag nap vár bennünket. Délelőtt Bözödújfalu történetével ismerkedhettünk meg, amelyet a határon túli magyarság egyik jelképeként is emlegetnek. Megható és elgondolkodtató előadást hallgattunk meg a település elárasztásáról, valamint a székelység múltjáról és nehézségeiről. Az egykori falu házait jelképező kopjafák között közösen mondtunk imát minden jelenlévőért és minden magyarért. A hely különleges hangulata és története mindannyiunkat megérintett.

Ezt követően Kőrispatakra utaztunk, ahol elsőként egy régi malom működésébe nyerhettünk betekintést. Ezután a hajdúnánásiak számára különösen ismerős világ tárult elénk: a szalmafonás hagyományai kapcsán bővíthettük ismereteinket - ezúttal székely kézműveseknek köszönhetően. Rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg arról, hogy egy-egy szalmakalap milyen sokat elárulhat viselőjéről — például származási helyéről, koráról vagy akár birtokainak nagyságáról. Mi magunk is kipróbálhattuk a szalmafonást, és a helyi asszonyok segítségével kis szalmaangyalkát készíthettünk.

Ebéd után Székelyudvarhely nevezetes szobrait tekintettük meg, majd egy rövid boltlátogatásra is jutott idő, ahol feltölthettük fogyatkozó nasikészleteinket.

Pénteki napunk délelőttjét Tamási Áron emlékének szenteltük. Meglátogattuk Farkaslaka szülőházát, ahol az író életéről szóló kiállítást böngészve érdekes felfedezést tettünk: Tamási Áron újonckiképzésének időszakát városunk szomszédságában, Hajdúdorogon töltötte. Ezt követően megtekintettük a faluban felállított emlékművét és végső nyughelyét is, amely kívánsága szerint Farkaslakán, a templom mögötti két cserefa között található.

Farkaslakán egy különösen egyedi program is várt ránk: a Kovács Kürtőskalács csapata – akiknek finomságai a debreceni adventi vásárból már sokak számára ismerősek lehettek – segített nekünk elkészíteni saját kürtőskalácsunkat. A közös sütés remek hangulatban telt, a frissen sült finomságot pedig örömmel fogyasztottuk el.

A mai napon Kalondatetőn betekintést nyerhettünk a szénégetők küzdelmes munkájába is. Bár a kavargó szénpor miatt csak távolabbról figyelhettük őket, így is különleges élményt jelentett látni ezt a hagyományos mesterséget. Ezután Korondra látogattunk, ahol egy parajdi sóval dolgozó mesterember mutatta be nekünk a parajdi só különleges tulajdonságait és sokoldalú felhasználását. Megtudhattuk, hogy a parajdi sóból a fűszersótól kezdve egészen a fürdőbombáig számos termék készül. Ajándékként mindenki kapott egy kilogramm parajdi sót is, hogy otthonában is használhassa ezt az egészséges kincset.

A délután folyamán további egyedülálló székely mesterségekkel ismerkedhettünk meg. A kürtöskalácsos, a sós ember és a szénégetők munkája mellett a legnagyobb csodálatot a taplász mestersége váltotta ki belőlünk. Ez a különleges, szinte kizárólag Korondon ismert hagyomány azért is lenyűgöző, mert máig senki sem tudja pontosan, hogyan alakult ki ez a sehol máshol nem látott mesterség. A taplász taplógombából készít használati tárgyakat és ruhadarabokat, miközben hatalmas türelemmel és szakértelemmel dolgozik. A mester nemcsak alkotásait mutatta meg nekünk, hanem a készítés folyamatába is bepillantást engedett, sőt egy bátor társunk egy munkafázist maga is kipróbálhatott.

Nagy örömünkre a nap végén bőven jutott idő a játékra és a kikapcsolódásra is: csodás időben labdajátékokat játszottunk, majd közösen társasjátékoztunk, így jó hangulatban zárhattuk ezt az élményekben gazdag napot.

Szombaton ismét nagyobb távolságra indultunk Gyímesbükk és az ezeréves határ irányába. Utunkat egy nem várt közlekedési esemény hátráltatta ugyan, de csak elértük a történelmi Magyarország határát. Itt a vasúti őrháznál kimerítő előadást hallgathattunk meg a gyimesi csángók történelméről és a mai mindennapjaikról. Hazafelé a hit világához tértünk vissza, hiszen a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelyére a csíksomlyói kegytemplomhoz látogattunk. Bár a templom kívülről fel volt állványozva, a beltér mélyen spirituális hangulata mindenért kárpótolt.

A vasárnapi nap reggele, már csak egy megszokottan bőséges reggelit és a könnyes búcsút tartogatta vendéglátóinktól, nem várt ajándékként egy gyönyörű teljes szivárvány alatt. Ezek után buszra szálltunk, s kisebb-nagyobb megállóktól eltekintve különösebb esemény nélkül értünk haza.

Kirándulásunk természetesen nem a buszúttal kezdődött, hiszen a felkészítő óránk során előzetesen átbeszéltük a leendő útvonalunkat, a sok-sok látnivalót, valamint a viselkedési és magatartási szabályokat is.

Hazaérkezésünk után is részt vettünk még két kapcsolódó programon. Néhány nap elteltével megbeszéltük a kiránduláson szerzett élményeinket, értékeltük a látottakat, a szállást, az étkezést, a közlekedést, illetve saját viselkedésünket.

Június 4.-én témanapot szerveztünk a nemzeti összetartozás napja alkalmából, ahol nem csak a trianoni eseményről emlékeztünk meg, de a városi emlékművet is megkoszorúztuk.

Végezetül köszönetünket fejezzük ki mindenkinek, aki a kirándulás megvalósításában segítségünkre volt.

Szenka Dóra, Petrus Tamás