ÚJRA A DÉRI MÚZEUMBAN!
- Részletek
- Közzétéve: 2014. június 02. hétfő, 20:16
- Írta: Nagy-Tóth Annamária
- Találatok: 3831
MUNKÁCSY MIHÁLY KRISZTUS - TRILÓGIÁJA
A napközis munkaközösség szervezésében 2014 májusának egyik gyönyörű délutánján, közel 50 alsós kisgyerek ismét várakozással telve indult el a már jól ismert útvonalon Debrecenbe. Ezen a napon a Déri Múzeum Munkácsy-termébe látogattunk el, s vettünk részt a Krisztus – trilógiához kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozáson.
Lenyűgöző kép tárult elénk, ahogy kinyílt előttünk a Munkácsy – terem ajtaja. Láthatóvá vált egyszerre a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota, és az Ecce Homo! (Íme, az ember!) monumentális alkotások. Ezek a festmények a megszületésük óta hosszú vándorutat tettek meg. A világ legkülönbözőbb pontjain csodálhatta meg a közönség (New York, Bécs, Párizs, Budapest, Bécs, Brüsszel…), több világkiállításon is szerepeltek. A Krisztus Pilátus előtt és a Golgota c. alkotásokat a festő kölcsönadta a párizsi világkiállításra, míg az1893-as chicagóira ő maga vitte el a festményeket. A 3 mű egyszerre, együtt, egy helyen csak 1995 óta látható, itt, a Déri Múzeumban.
A három hatalmas festmény előtt ámulattal álltunk. A hatás látható jelei azonnal megmutatkoztak az arcokon. Először úgy ültettek le bennünket, hogy mindhárom képet együtt, egy fókuszban láthassuk. Közben a múzeumpedagógus tolmácsolásában sok érdekességet tudtunk meg a festő illetve a művek életével, utazásaival kapcsolatban. Ezt követően „gyermekközpontú” műelemzésre invitáltak bennünket. A színek, formák, érzelmek, cselekmények, azonosságok és különbségek, ellentétek, hangulatok ábrázolását elemezgettük Munkácsy szellemében. Mindeközben rengeteg ismerettel gazdagodtunk. Olyan kérdésekre is kaptunk választ, hogy ki volt Pilátus; mi a Golgota. Azt is megtudtuk, hogy a festmények megalkotása nem a bibliai történéseknek megfelelő sorrendben születtek meg. Sőt, kétkedéssel fogadtuk azt az információt, hogy Munkácsy a Golgota alkotása közben még arra is képes volt, hogy egyszer, munka előtt még önmagát is felköttette egy keresztre, hogy érezze a fájdalmat. Rengeteg új információval a tarsolyunkban indultunk a foglalkoztató terembe, ahol érdekes, de nehéz feladat várt ránk. A festmények 1-1 részletét kaptuk meg, amit az előttünk levő üres, fehér papír bármely részére felragaszthattunk annak függvényében, hogy a kép mely részét akarjuk kiegészíteni, folytatni – akár saját ötlettel, elrugaszkodva az eredetitől. Néhány percig csak néztük az üres papírokat, de aztán lassan – lassan megindultak az ujjaink, s születtek a szebbnél szebb munkák. A múzeumpedagógustól kapott dicsérő szavak még tovább sarkalltak bennünket. De sajnos, hamar eljött a foglalkozás vége. Mire épp kezdtünk belelendülni, már indulnunk kellett. Ismét egy remek délutánt tölthettünk a Déri Múzeumban. Sok – sok élménnyel, információval gazdagodva tértünk haza a még mindig napsütéses időben.
Nagy-Tóth Annamária
