„Csak úgy siklottunk…”
- Részletek
- Közzétéve: 2013. december 18. szerda, 21:44
- Írta: Kovács Mónika
- Találatok: 3839
Az idei tanév sem telhetett el korcsolyázás nélkül. Decemberben három alkalommal látogattunk el a debreceni Jégcsarnokba. Közel 150 alsós kisdiákunk tapasztalhatta meg, hogy a jég még mindig ugyanúgy csúszik, mint tavaly ilyenkor.
Hosszú szervező munka előzte meg a kirándulásokat. De megérte! A gyerekek nagy várakozással tekintettek a programra. Megbeszélték ki milyen elemózsiát hoz, melyik kesztyűt, sapkát használják majd a jégen, ki ki mellett fog ülni a buszban. Jó volt látni a sok kíváncsi tekintetet, a várakozással teli pillantásokat!
A gyerekcsoportok rutinosan használták a Jégcsarnok kínálta lehetőségeket, és tartották be a házirendet. Ismerték a helyszínt, az öltözök rendjét, tudták hol lehet a korcsolyáért sorba állni, melyik ajtón lehet bemenni a pályára, vagy kijönni onnan.
Hagyomány, hogy a „kezdő játékosoknak” szakszerű segítséget kérünk. Nem volt ez másként most sem! A szakoktató hölgy hatalmas rutinnal tanította meg a kezdetben csetlő-botló gyerekeknek, hogyan kell sérülés nélkül elesni, majd felállni a jégen, hogyan kell az egyensúlyt megtartaniuk, hogyan tudnak eredményesen haladni az igen síkos felületen. Az egy órás gyakorlást követően, a gyerekek többsége önállóan is el tudott indulni a pályán. Csak úgy siklott a sok pirospozsgás arcú kisdiák! Nem tudom, hogy ki, hány kilométert tett meg, de az biztos, hogy a legfáradtabbak is azt kérdezték búcsúzóul, mikor jövünk legközelebb? Hát jövőre!
Köszönet a szervező, és kísérő pedagógus kollégáknak!
Kovács Mónika, tanító
