Hírek

Dömötör napi behajtási szokások – amikor a juhászok számot adtak és ünnepelt a falu

Részletek: Közzétéve: 2025. október 28. kedd, 14:51; Írta: Papp Anita

„Ősz az idő, Dömötör-nap közeledik,

A juhászok a juhokat számba veszik,

Egyiknek az ürüje, másiknak egy csengőse

Hajtja, hajtja hazafelé.”

Október 26-án a néphagyomány Szent Dömötör, a pásztorok védőszentjének napját ünnepli. A régi paraszti élet rendjében ez az időszak a mezőgazdasági év lezárásának ideje volt: véget ért a legeltetés, a nyájak hazatértek a legelőről, és megkezdődött a téli időszakra való felkészülés. A „Dömötör-napi behajtás” a juhászok és gazdák életének egyik legfontosabb eseménye volt, amelyhez munkával, elszámolással, de egyben mulatsággal is kapcsolódó szokások fűződtek.

Dömötör napja hagyományosan a juhok behajtásának és a pásztorok elszámoltatásának ideje volt. A gazdák ekkor számba vették az állatokat: megvizsgálták, hány juhot adott át tavasszal a juhásznak, és hányat hozott vissza ősszel. Az elszámolás után következett a bérek kifizetése és a „pásztorfogadás” – hiszen ilyenkor döntötték el azt is, hogy a juhász a következő évre is marad-e szolgálatban.

A pásztorélet évének két sarkalatos pontja volt:

Szent György napján (április 24.) hajtották ki az állatokat a legelőre,
Szent Dömötör napján (október 26.) pedig behajtották őket.

A sikeres behajtást és elszámolást lakomával és mulatsággal zárták. Sok helyen „Dömötör-napi juhászbált” rendeztek, ahol a pásztorok, gazdák és falubeliek együtt ünnepeltek. Az est vidám zenével, tánccal, nótázással telt. A lakoma hagyományos ételei között szerepelt a birkapörkölt, a juhsajt, és természetesen a bor sem hiányozhatott az asztalról. Ilyenkor a falu népe megvendégelte a pásztorokat, hiszen az ő munkájuk biztosította, hogy a nyáj épen, egészségesen tért vissza.

Szokások, hiedelmek

Úgy tartották, hogy Dömötör napján már a hideg beköszön, ezért „Szent Dömötör szorítja be a juhot a nyájba”.
A gazdák figyelték az időjárást: ha ezen a napon szép idő volt, enyhe telet vártak.
A lányok ilyenkor gyakran jósoltak jövendőbelijükről – a juhászbál nemcsak mulatság, hanem ismerkedésre is alkalmat adott.

Szent Dömötör (Demeter) ókori vértanú volt, akinek tisztelete a középkorban terjedt el hazánkban. Nevét számos templom és helynév őrzi. A pásztorok különösen tisztelték, mert védelmezőjüknek tartották őt a bajoktól és betegségektől.

A Dömötör-napi behajtási szokások ma már elsősorban néphagyományőrző rendezvények formájában élnek tovább. Sok faluban és tanyavilágban október végén „Juhásznapot”, „Behajtási ünnepet” vagy „Dömötör-napi vásárt” tartanak, ahol bemutatják a régi pásztorélet eszközeit, néptáncot, zenét, kézműves mesterségeket és természetesen a hagyományos ételeket is. A Dömötör-napi behajtás nemcsak a gazdasági év lezárása volt, hanem a közösség összetartozásának ünnepe is. A munka, az elszámolás, az öröm és az ünneplés egyszerre volt jelen ezen a napon – ahogyan a paraszti életben is minden tevékenységet áthatott a természet ritmusa és az emberi kapcsolatok fontossága.