Hírek

Élmények Telkibányán

Részletek: Közzétéve: 2025. október 04. szombat, 17:15; Írta: Fábián Andrea

Az idei tanévben is megszerveztük a már hagyománnyá vált őszi iskolai ásványgyűjtő túránkat. Az elmúlt években mindig Erdőbénye volt az úticélunk, ahol fosszíliákat gyűjtöttünk, de már tavaly megígértem a gyerekeknek, hogy az idén Telkibányára megyünk hegyi kristályt gyűjteni. A vártnál is nagyobb volt az érdeklődés, 100 tanulóval és 10 kísérő
pedagógussal indultunk el szeptember 25-én, csütörtökön.

A napról Nagy Zénó 6.a osztályos tanuló írt élménybeszámolót:

„Az ásványgyűjtő túra előtti napokban a tanárok és néhány gyerek nagyon izgult az időjárás miatt. Mivel szinte minden jel esőt jelzett, ezért meglepetésként ért, hogy eső nélkül eljutottunk a lelőhelyre. Mikor megérkeztünk a találkozó pontra a Sebestyén teázó elé, már sokan ott voltak, mindenki beszélgetett, búcsúzkodott a szüleitől. Amikor megjelent a 2 busz - a tanárok engedélyével - megindultak a gyerekek. A leghátsó helyet azonnal elfoglalták a leleményesebbek, a csendesebbek az ablakhoz ültek.
Hosszú út állt előttünk, de senki nem aludt el, én és a többiek is sokat beszélgettünk. Amikor megérkeztünk, többen émelyegve, fejünket fájlalva szálltunk le a buszról. Én is. A szokatlan hegyi utat, a kanyarokat nem bírtuk. Előző nap esett, így volt egy kis sár, de nem volt vészes, nem csúszkáltunk rajta. Felvettük a kabátunkat, majd elővettük a magunkkal hozott eszközöket, ami a „kincskereséshez” kellett: gyomlálót, kis kézi kapát, ásót.
Andi néni készített rólunk fotókat, majd picit megpihentünk, erőt gyűjtöttünk és ettünk. Aztán elindultunk mind a 110-en felfelé a meredek úton az erdőbe. Szerencsések voltunk, mert észrevettünk egy gyönyörű szalamandrát, amit nagy ritkaság, de a Zempléni-hegységben előfordul. Fekete, sárga foltos bőrével rohangált a lábunk között. Figyelmeztettek, hogy óvatosan lépkedjünk, nehogy eltapossuk, mert védett állat.
Megérkezésünk a lelőhelyre gondtalanul telt. Hatalmas fák, sziklák és nagy földhalmok voltak a területen. Szétszóródtunk,
mindenki kiválaszthatta, hol szeretne keresni, egy feltétellel, hogy ne menjünk messzire. A tanárok mindenhol figyeltek a
gyerekek épségére. Valakik a lelőhely sziklás, magas helyeire mentek, mások meg a lelőhely aljára. A legelső kőzet, amit
találtam az szén, illetve obszidián volt. Utóbbinak nagyon örültem. Később néhányan a lelőhely dombjának oldalához, illetve aljához merészkedtünk. Találtunk ott kisebb nagyobb hegyi kristályokat. Szereztünk egy lilás színezetű kövön fehéres, lila kristályt. Első ötletünk az volt, hogy esetleg ametiszt, viszont mivel elég kicsi volt, vitatható lehetett, hogy ametiszt-e. De megelégedtem azzal a gondolattal, hogy valószínűleg csak egy lilás hegyi kristály.
A kincskeresés közben támadt egy ötletem. Észrevettem, hogy néhány sziklán/kövön hegyi kristályok nőnek. Azokat leveregettük és elraktuk.
13 óra körül befejeztük a munkát és elindultunk lefelé a hegyről a buszokhoz. Mivel nem volt túl nagy sár, így néhány gyereknek nem is kellett átöltöznie, mert nem lett annyira koszos sem a ruhája, sem a cipője. Hazafelé megálltunk egy ásványboltnál. Lehetett jégrémet is venni a sok kristály mellett. Sokan ettek, pihentek, költekeztek. Ám ekkor derült ki, hogy a jószerencse idáig tartott. Elkezdett cseperegni, majd egyre jobban esni az eső. Már sok kárt nem okozott, és túlzottan senkit sem foglalkoztatott. Akit zavart, bement a bolt melletti fedett helyre.
Hazafelé a buszon mindenki megbeszélte mit csinált, mit bányászott. Mutogattuk egymásnak újonnan szerzett köveinket.
Legtöbben elfáradtak és csendesebb lett a busz. Amikor hazaérkeztünk a szülők már vártak ránk. Üdvözöltük őket, mutattuk
nekik a köveinket, meséltünk hosszú utunkról.
A legtöbben úgy gondolom jó élményekkel telve tértünk haza, de az biztos, hogy én és néhány osztálytársam jól éreztük
magunkat. Nagyon örülök, hogy részt vettem rajta.”
Kísérő munkatársaimmal Szendrey Brigittával, Urbánné Dobos Erzsébettel, Reznek Kornéliával, Kós-Nyakas Andreával,
Bimba Mónikával, Molnár Judittal, Petrus Tamással, Szűcs Mihállyal és Papp Zoltánnal együtt bízunk benne, valamennyi
résztvevő gyermek maradandó élményekkel, új ismeretekkel gazdagodhatott ezen a valóban szerencsés őszi napon!