Kedves Anikó!
- Részletek
- Közzétéve: 2015. december 07. hétfő, 10:52
- Írta: Tóth Imre
- Találatok: 2854
Kedves Anikó!
A júniusi évzáró találkozónkon úgy váltunk el egymástól, hogy szeptemberben végre visszatérsz közénk. Határozottan ígérted, és mi elhittük, hiszen el akartuk hinni. Az órarend készítésekor már neked szántuk az osztályokat, a Te nevedhez kerültek az új tankönyvek, amelyekből tanítani fogsz. Aztán megtudtuk, hogy az állapotod nem javult annyira, hogy megvalósítsd terveidet. Pedig sokan sokszor gondoltunk rád szeretettel a gyógyulás energiáit küldve. És újra csak hittük, hogy minden jóra fordul.
Ezért álltunk döbbenten halálhíred hallatán. Még ma sem értjük, hogyan történhetett. Hiszen olyan fiatal voltál, annyi mindent tehettél volna iskoládért, a gyerekekért. Azért az iskoláért, amely az életedet jelentette. Kedvességedet, szerénységedet, segítőkészségedet naponta megtapasztalhattuk. Megbízhattunk benned. Tanítványaid tudhatták, hogy jól használható, biztos tudást kapnak tőled. De ez a szép ívű pálya most megszakadt. Mi, a kollégáid most nem búcsúzunk véglegesen, csak elköszönünk tőled, hiszen tudjuk, ha csak lélekben is, velünk maradsz. Köszönjük, hogy voltál!
Bocskais kollégáid
**************************************************************