Egy délelőtt nagyszüleink játékaival

• 

Részletek

Közzétéve: 2015. máj. 28. csütörtök, 21:52

Írta: 4.c osztály tanulói

Találatok: 3146

Május 11-én ellátogattunk a hajdúnánási Móricz Pál Helytörténeti Gyűjtemény udvarára. A múzeum munkatársai  az Útravaló-múlt program, a hajdúnánási Helytörténeti Gyűjtemény anyagára és kiállításaira alapozó múzeumpedagógiai tevékenység, a közoktatás képzési szerepének erősítésére címmel pályázatot nyertek. Régi idők játékai - múzeumi nap keretében hívtak meg bennünket.

Amikor megtudtuk, hogy a múzeumba fogunk elmenni, kíváncsian vártuk, milyen kiállítást fogunk megnézni, milyen régi tárgyakat fogunk látni. Amikor beléptünk a múzeum udvarára, teljesen váratlan dolog várt bennünket. Izgatottan láttuk, hogy egy egész „csodakert” tárult elénk, mindenhol játékok hívogattak bennünket. Voltak ismerős játékok, és olyanok is, amelyiknél csak találgattunk, ezzel vajon hogyan kell játszani.

Csapatokat alkottunk és tíz perces váltással kipróbálhattuk a játékokat. Minden csapat mellett egy felnőtt kísérő magyarázta el, hogyan kell használni az adott játékot.

Volt ott Arany almafa, ugrató, hordólovaglás, gólyalábazás, csúzlizás, lengő teke, százlábú, bajvívás, labirintus, erőpróba patkóval, vessződobás, diótörés.

Próbára tehettük magunkat, ki mennyire erős, ügyes, figyelmes, kinek mennyire jók a reflexei. Néhány játéknál a csapatmunkára, az egymásra figyelésre, együttműködésre volt szükség. Az összehangolt csapatok hangos nevetéssel borultak a fűre.

Miután minden játékot kipróbáltunk, a múzeum munkatársai kikérték a véleményünket, melyik játék tetszett a legjobban. Nehéz volt a választás, hiszen mindegyiket nagyon élveztük. Végül is a bajvívás volt a legkedveltebb. Ennél a játéknál egy farönkön egyensúlyozva kellett egy kipárnázott bottal lelökni az ellenfelet. Sokan kedveltük még a diótörőt, ahol is egy facsövön keresztül dobtak le diót, amit miután legurult a fatőkére, össze kellett törni. Többünk kedvence volt még a patkós erőpróba. A kinyújtott karunkban egy botot tartottunk, amelyre hat darab különböző nagyságú patkót raktak egyenként rá. Aki ezt a próbát kiállta, igazi Kinizsi Pálnak érezhette magát.

Abban is mindannyian megegyeztünk, hogy a hordólovaglás volt a legnehezebb feladat. Hibátlanul egyikünk sem tudta megcsinálni.

Köszönjük a múzeum munkatársainak a lehetőséget, hogy a játékokat kipróbálhattuk, nagyon kedvesen és előzékenyen segítettek át bennünket a játékok adta nehézségeken.

Nagy öröm volt számunkra, hogy olyan játékokkal ismerkedhettünk meg, amelyekkel nagyszüleink, és az ő szüleik, nagyszüleik játszhattak. Külön érdekesség volt, hogy minden játék természetes anyagból készült. Egy kellemes délelőttöt töltöttünk el a régi idők játékaival, és ezalatt semmi sem hiányzott a mai időkből.

Jó szívvel ajánljuk a játékokat minden iskolástársunknak! Próbáljátok ki ti is, nem fogtok csalódni!

{oziogallery 340}

4.c osztály tanulói