Felkérést kaptam a helyi  művelődési háztól,hogy az Ápolási Intézetben és a Fürdő utcai otthonban köszöntsük Bocskai Általános Iskola diákjaival és pedagógusaival az időseket. Természetesen örömmel igent mondtam és az alkalomhoz illő kis ünnepséget állítottam össze. Mindenki szeretettel kapcsolódott be a programba, akire gondoltam e nap alkalmából. Ezúton is köszönöm a szereplésüket, segítségüket két kolléganőmnek (Fülöp Valériának, Kőmíves Editnek) és minden diáknak (Zubor Boldizsárnak, Nagy Laurának,Veress Boglárkának, Kovács.Lujzának, Rostás Zsanettnek Putnoki Alexnek, Ungvári Brigittának, Tóth Norbertnek). Jó, hogy együtt voltunk ezen a szép napon. Az  idősekkel töltött idő egyszerre volt nehéz, megható és felemelő. Megint beigazolódott,hogy mi mentünk adni és az ottlétünk minden másodpercében kaptunk.... Olyan csatornák nyíltak meg amiről nem is lehet beszélni. A szeret legmagasabb szintjeit érzékeltük. Csodálatos volt az a pillanat is, mikor egyik diákunk dédikéjének adhatta át a szeretet, tisztelet virágát. A Fürdő utcai Intézményben  tapasztaltam meg, hogy mennyi  beszélgetésre éhes bácsi és néni él ott. El is terveztem,hogy mind a két intézménybe ellátogatunk advent hetében is illetve eljárunk hozzájuk felolvasó beszélgetős délutánokra. Ők kiválasztanak egy szépirodalmi könyvet és mi felnőttek és gyerekek segítünk, felolvasásunkkal élménnyé tenni a közös délutánt. Természetesen nemcsak az irodalmat, de a zenét és hangszereket is magunkkal visszük, mert azt tapasztaltuk nagyon szeretik a zenét is. Óriási lehetőséget rejtenek majd  ezek az alkalmak jelenünkre és jövőnkre egyaránt. Azt vallom, a szolgálatot legjobb dolog gyerekkorban elkezdeni. A szórvány program mellett ez is egy nagyszerű lehetőség arra, hogy jobb emberek legyünk. Ajándékul nézzétek (nézzék) meg azt a kisfilmet, amit Zubor Boldi és apukája készített e napról.