Őszi meseórák 2013 október

• 

Részletek

Közzétéve: 2013. október 20. vasárnap, 11:50

Írta: Csillikné Szólláth Júlia

Találatok: 3796

2013. október 7-i héten meseórákat tartottunk délelőttönként  mindennap a városi bölcsődében. Józsi-Tóth Magdolna, Kékiné Seres Emma, Agárdi Zoltánné és néhány diák,vett részt ebben a különleges feladatban. Az izgalom  mindenkiben jelen volt, hiszen olyan korosztályt látogattunk meg, akikkel még sohasem "dolgoztunk" együtt. Csodálatos őszinteségük, kíváncsiságuk és az a szép környezet amiben élnek  hamar megteremtette  az együttlét kellemes hangulatát. Feladattal, munkával érkeztünk erre a programra, de mindenki számára töltődés szép emlék lett belőle. Hogyan érezték magukat a feladatban résztvevők? Mitől volt ez más mint az iskolai élet? Meséljenek erről Ők maguk és az ott készült felvételek.

***

Reflexiók az Őszi meseórákról

Szemerkélő esőben sétáltam három lelkes kis tanítványommal - Bohács Bencével, Siró Tamarával és Urgyán Viviennel - október 10-én délelőtt a hajdúnánási bölcsődébe, hogy 1 órányi meseélményt nyújtsunk az ott lakó apróságoknak. Izgatottságunkat nagyon lepleznünk kellett egymás előtt, hiszen mindnyájan tudtuk, hogy ismeretlen közeg vár ránk. A gyerekek testbeszéde is azt mutatta odafelé menet, hogy nem igazán tudják a bölcsődéhez vezető utat, és én is évtizedekkel ezelőtt jártam ott utoljára saját gyermekem bölcsődés kora idején. Végül is sok időnk nem volt az úton szorongani a feladat súlyától, hiszen percek alatt megérkeztünk felkérésünk színhelyére. Megérkezésünk után több benyomás is kettévágta az izgalom érzését.   Melyek voltak ezek a benyomások? Mesélni egy meseszép környezetbe érkeztünk. A vezető gondozónő - Erzsike - régi ismerősként, nagyon kedvesen invitált a foglalkoztatókba. A gondozónők kapcsolata, testközelsége a pici gyerekekkel, a picik ragaszkodása hozzájuk idegenek jelenléte mellett szívmelengető volt számomra. Nagyon finoman közelünkbe terelgették a gyerekeiket, azok elfogadták kérésüket, körénk ültek játékaikkal, s a világ legegyszerűbb természetességével elkezdték az iskolások meséiket. S mi volt számomra a legnagyszerűbb tapasztalat ebben a vendégségben? Az, hogy egy kisiskolás mennyire képes kapcsolatba kerülni az 1-2 éves társával, minden érzékszervével, gesztusával, akaratával megfelelni a feladatának. A legnagyobb sikere ennek az órának pedig az volt, hogy a bölcsisek figyeltek rájuk, ők is megérezték a szívből adott, csak nekik szóló produkciók súlyát. Nekem csak a látványból, az apró rezzenésekből kellett táplálkoznom. A magamnak kiválasztott mesét a mesekönyvemben hagytam, hiszen tanítványaim nagyszerűen elvégezték nélkülem is a feladatot. Inkább az ölembe húzódó kislányra figyeltem, aki tekintetünk találkozása után még közelebb fészkelte magát hozzám, majd szájába vette ujjacskáját, s én megtöröltem orrocskáját. Közben Bohács Bencét mesélése közben lebácsizta egy picike fiúcska. Ennyire viszonylagosak a világ dolgai. A mesélésünk végéhez érkeztünk, az elköszönésünk is viszonylagosan hosszúra nyúlt. Velem egy aranyszőke hajú kisfiú kezet fogott, s a foglalkoztató szoba üvegajtajának becsukása után máshogy is találkoztak a tenyerek: belülről a bölcsődés gyerekeké, kívülről az iskolásoké. Visszafelé jövet már nem esett az eső. Boldogan egyezkedtünk, ki kinek mondja el az iskolában, hogy melyik osztálytársuk bölcsődés testvérével, unokatestvérével, ismerősével hozott bennünket össze az őszi mese.

Agárdi Zoltánné

 

Bölcsisekről
Fantasztikus órácskát töltöttem ezekkel az apróságokkal. Úgy terveztem a 4. osztályos kislányommal, hogy együtt megyünk, de sajnos iskolai elfoglaltsága miatt nem tudott jönni. Így egyedül élveztem a kicsik társaságát. Egy csodálatos világba csöppentem. Olvastunk a csodaszép mesekönyvből, de igazából a képek érdekelték a gyerekeket, és így együtt is "költöttünk" egy mesét.
Egy biztos, hogy legközelebb a kislányommal együtt fogunk menni, hogy ezt a fantasztikus élményt ne hagyja ki.

Józsi-Tóth Magdolna

{oziogallery 251}