Megyei mesemondó verseny

• 

Részletek

Közzétéve: 2013. október 14. hétfő, 19:14

Írta: Agárdi Zoltánné

Találatok: 3554

„A mesével gyerekként találkozunk először.
Szüleink, nagyszüleink hangján szólnak,
s kísérnek minket, hogy majdan gyerekeink
tőlünk hallhassák a királylányok s szegény
legények történeteit.”
( ismeretlen szerző)

Megyei mesemondó verseny a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban

 

Őszinte gratulációt kapva hagytuk el a megyei Méliusz Juhász Péter Könyvtár modern épületét vasárnap délelőtt.

„Taroltak a nánási gyerekek!” – mondták a szervezők.

Hajdúnánásról 10 tanuló vett részt a versenyen. 9 gyerek a Bocskai Általános Iskolából.

Urgyán Vivien 1.a III. helyezett
Farkas Mária 2.a III. helyezett
Burján János 3.d
Bohács Bence 4.a
Mirkó Anna 4.c

Csuja Bendegúz 6.a II. helyezett
László Andrea 6.b
Csiszár Milán 7.a
Zubor Boldizsár 7.b III. helyezett

Szeleczki József 8. o. II. helyezett Református Általános Iskola

A verseny megrendezésének elsődleges célja megőrizni a népmeséket mint örök érvényű értékforrását a magyar irodalomnak. A megőrzés, a továbbadás lehetősége sokkal több csatornán lehetséges a XXI. században, mint a mesék megszületése idején. A leghitelesebben - azt gondolom -, ma is úgy lehetséges ez, ha valaki élő beszéddel, közvetlenül mesél a közönségének a saját gesztusaival, mimikájával, hanghordozásával, tekintettalálkozásaival, vagyis egyéniségével, kisugárzásával. Mindezt, ha gyerek teszi, a túlélése ezeknek a gyöngyszemeknek még biztosabbá válik, hiszen így a mese élete emberöltőket nyer. Ennek lehettünk sok kollégámmal, szülőkkel tanúi 2013. október 13-a délelőttjén. Az őszinte gyermeki produkcióktól az érettebb kamaszos előadásokon át áradt a mesék sokfélesége zsűrinek, közönségnek. 37 előadást hallgattunk meg. Tartalmas, színvonalas verseny élvezői lehettünk.

A verseny megszervezése korrekt, modellértékű és nagyvonalú volt. Egyik gyermek sem jött el ajándék nélkül a versenyről. A kézzel fogható, konkrét dolgok fontosak a gyerekeknek. A legnagyobb hozadéka ennek a délelőttnek mégis a lelki erőforrás, a vigasz gyűjtése, amit gyerek és felnőtt együtt élt át ezen a napon. Az se baj, ha a versenyző gyerekek ezt az érzést majd csak felnőtt korukban fogják megfogalmazni magukban az okleveleik, emlékkönyveik nézegetése kapcsán, és mesélnek, mesélnek, mesélnek majd gyerekeiknek, unokáiknak.

Nem csupán a verseny megszervezése, hanem a zsűri munkája is példaértékű volt. A zsűri tagjai több generációt képviseltek. Gyerekközpontú és pedagógiai szempontból fejlesztő értékeléssel zárták a versenyt. Tanulhattuk, hogy a felkészülési időszakban nagyon fontos a mese felépítésének megtervezése a szerkezetnek megfelelően, illetve az előadás közben a mesélő hiteles kapcsolata a hallgatósággal. Hangsúlyozták, hogy a produktum megszületésének elengedhetetlen feltétele a gyerek, a pedagógus és a szülő munkájának egysége.

A honlapunkon én is megköszönöm a felkészítő pedagógusok áldozatos szakmai munkáját:
Bakosné Pálóczi Anikóét, Daróczi Ildikóét, Fekete Andreáét, Lukácsné Tompa Zsuzsáét, Szabó Éváét, Varga Miklósnéét, Veressné Fehér Erzsébetét.
Természetesen szívből jövő köszönet illeti intézményünk részéről a segítő szülőket.

A megyei versenyen való részvételünk nem jöhetett volna létre a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény dolgozóinak előzetes, szervező és koordináló munkája nélkül. Köszönet az ügyért dolgozó munkacsoportnak.

A cikk elején a verseny elsődleges céljáról írtam. Úgy gondolom, hogy nagyfokú tiszteletlenség lenne a részemről, ha nem említenék meg még egy fontos célt a verseny kapcsán. Emlékezni a nagy mesegyűjtőre, Benedek Elekre, akinek születésnapjához és munkásságához fűződik a Népmese Napja. E nap köré országszerte tartalmas programsorozatokat rendelnek 2005 óta. Így történt ez megyénkben is 2013-ban. A nagy öreg mesemondó biztosan hálás lenne ezért.
Érdeklődő tanítványaink pedig jövőre újból mesemondással emlékeznek és találkoznak Benedek Elek örökségével, hagyatékával. Hiszen visszavárják őket a szervezők. Mi pedagógusok addig igyekszünk sokat mesélni nekik.

Hajdúnánás, 2013. október 13.

Agárdi Zoltánné