Biciklitúra- Nyíregyháza
- Részletek
- Közzétéve: 2013. szeptember 25. szerda, 22:17
- Írta: Péter Anna 7.d
- Találatok: 3846
2013. szeptember 20-án, pénteken, egy biciklitúrán vettem részt. Reggel 8-kor kellett gyülekezni az iskola előtt. Bár hideg volt az idő, mindenki mosolyogva várta a nap további részét. Marika néni, Márti néni és Tamás bácsi kísért bennünket. Egy röpke névsorolvasás után végre felültünk a biciklinkre elkezdtünk tekerni. Az út eleinte hosszúnak tűnt, de amint meghallottunk egy vicces dolgot, nevettünk, és az idő csak úgy elszállt! Többször megálltunk, hogy pihenjünk, vagy, hogy éppen egy gyerek biciklijét szereljék meg. Pihenésről viszont szó sem volt, mert mindenki kisebb csoportokba gyűlt, és tovább folytatták a viccelődést, de volt, aki elővette reggelijét és evett. A megállás után ismét nyeregbe szálltunk és folytattuk az utat. Több akadállyal kellett megbirkóznunk, mint például maga az út, hiszen sok gyerek - köztük én is - lementem az út kavicsos szélére eléggé sokszor. A másik nagy akadály a felüljáró volt. Mindenki lassan és fáradtan tekert fel, de a lefelé út már könnyű volt, hiszen csak gurulni kellett. Kisvártatva, de végre 25 km után elértük a Nyíregyháza táblát! Itt készítettünk fotókat is, hogy láthassátok tényleg ott voltunk! Nyíregyháza elég nagy város, sok lámpával és még több autóval, de Marika néni vezetésével, Tamás bácsi sereghajtásával és Márti néni segítségével sikeresen és balesetmentesen leküzdöttük a számunkra elég ismeretlen közlekedést! A városban biciklizve elég sok dolgot láttunk, pl.: focimeccs, nagy házak, sok hirdető tábla és még több ember. A város határától egy kicsit messzebb volt a Falumúzeum ahová az úti célt kitűztük. A múzeumban meg lehetett tekinteni milyen volt egy régi iskola, milyen műhelyek voltak , miből és mivel készítettek ruhákat, régi házak hogy néztek ki belülről, régi szerszámokat és állatok óljait. Szóval szerintem nagyon érdekes volt.
A hazafelé út már nem telt annyira viccesen, hiszen mindenki elfáradt. Visszafelé is megálltunk vagy 3-4-szer pihenni. Öt óra körül a 32-es km táblánál már láttuk Hajdúnánás tornyát. Ekkor mindenki belehúzott. Csakhamar elértük a táblát, hazaértünk! Itt elváltak útjaink, volt, aki haza ment, és volt, aki vissza az iskolához.
Egy nagyon jó nap volt, és ha legközelebb is lesz biciklitúra, akkor megint megyek!
Péter Anna 7.d