A program neve: Múlt, jelen, jövő

• 

Részletek

Közzétéve: 2013. július 19. péntek, 23:13

Írta: Horváth Anna

Találatok: 3603

A program neve: Múlt, jelen, jövő. Ez a megfogalmazás szerintem mindent elárul magáról. A múlt, melyet egymás ismerete nélkül töltöttünk. A jelen, melyben egy hétig lehettünk folyamatosan együtt, játszhattunk, ismerkedhettünk és örök barátokra tehettünk szert. A jövő, melyben mindig emlékezni fogunk egymásra.

Július 4.-én (csütörtökön) hajnalban álmosan, kissé félve, de annál kíváncsiabban indultunk neki a nagy útnak. Bepréselődtünk a rengeteg bőrönddel együtt az autóba öten és észrevétlenül elhagytuk a várost. Sanyi bácsi és Ica néni már ismerték az útvonalat és határozottan haladtunk célunk felé. Mire odaértünk már megtapasztaltuk milyen is egymás vállán aludni és ezzel is közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor csak pár kilométer választott már el minket, figyelmesen pislogtunk ki az ablakon. Emlékszem első dolgunk volt - amint megkaptuk a szobát - , hogy megnézzük milyen csatornákat is lehet nézni a TV-n (akkor még azt gondoltuk unalmunkban azt fogjuk nézni). Este köszöntött minket az igazgató, Péter bácsi és a tábor vezető Noémi néni. A szakács nénik finom meleg vacsorával vártak minket, majd ismerekedési játékok segítségével próbáltuk megjegyezni egymás neveit. A gyergyóalfalui, a Beszterce környéki és a hajdúsági csapat is egyaránt volt fáradt a hosszúra nyúlt játék miatt, ezért másnap a reggeli torna elmaradt.

Péntek délelőtt megismerkedtünk Gyergyószárhegy büszkeségeivel: a Lázár-kastéllyal, a Ferences-kolostorral és a Szármány-hegyi kápolnával. Délután pedig a környező településeket látogattuk meg (Gyergyóalfalut és Gyergyóditrót).

Szombaton megtekinthettük Csíkszeredán a Mikó várat, majd elindultunk Csíksomlyóra, a búcsúra. Amint odaértünk, elkezdett cseperegni az eső. Később azonban jó idő lett és nem áztunk meg nagyon. A Kegytemplom nagyon különleges volt és hatalmas. Majd felgyalogoltunk a Nyeregbe, hogy megnézhessük az Ezer Székely Leány Ünnepét. Itt kaptunk pár szabad órát pihenésre és megnézhettük a János vitéz című előadást is. Majd hazafele úton a Csíkmadéfalvi emlékműnél kiszálltunk és mindenki egyből leült és a fáradtságával volt elfoglalva, de azért próbáltunk odafigyelni a történetére is.
A vasárnapi napot misével kezdtük, aztán Irénke néni mutatta be nekünk, hogy hogyan is kell kötelet verni. Megtanultuk azt is, hogy a szív elengedhetetlen kellék ahhoz, hogy ilyen szép karkötőt készítsünk, mely ezek után mindegyikőnk kezén ott fityegett. A vállalkozóbb szelleműek a verecseléssel is megismerkedhettek. Ebéd után bekötött szemmel, libasorban, pocsolyákon átbukdácsolva vonultunk át a Lázár kastélyba. Ott a Barantás fiúk tanítottak minket íjazni, ostorozni és botbirkózni; mindenki megtalálta azt, ami neki a legjobban ment. Még az eső sem tántorított vissza minket. Mikor visszaértünk a szállásra mindenki buzgón öltözködött át az esti táncházra, melyen megismerkedhettünk a helyi népviselettel, és a Czika együttes élőzenéje mellett sajátíthattuk el a hagyományos népi mozdulatokat.

Hétfőn nagy túrának néztünk elébe, melynek végén a Kis-Cohárd tetejéről szemlélhettük a Gyilkos-tavat és környékét, a látványt fokozta Sanyi bácsi távcsöve is. Majd a Békás-szoros magasságai szédítettek el minket. Este pedig elkészítettük leendő közös országunk királyfiát, mutáns békáját és tankját.

A keddi napon voltunk Parajdon a Só-szorosban, és megkóstolhattuk milyen is az igazán sós víz. Ezután Korondon a fazekasműhelyben folyó munkákat tekinthettük meg; mindenkinek kerekedett a szeme. Később Farkaslakán, Tamási Áron szülőházánál ettük a savanyú és éretlen almát, majd megszámoltuk, hány székely kapu is vezet Orbán Balázs síremlékéhez. A nap fénypontja az a ,,csodálatos templom”-nak nevezett hely volt, ahol mindenki kedvére tömhette a hasát jégkrémmel. Ez mindenkinek mosolyra derítette az arcát, és este lelkesen szavaztuk meg országunknak a „Csingiling ország” nevet.

Szerdán már a reggeli tornának is örültünk, mert kezdtük érezni, hogy közeledik a búcsú. Gyergyószentmiklóson meglátogattuk a Tarisznyás Márton Múzeumot és az Örmény templomot, majd a Népművészeti Alkotóházban csodálhattuk meg azt a 2500db hímes tojást, amelyek egytől egyig gyönyörűek voltak. A délutánt a Súgó barlangnál töltöttük, néhányan a fejüket is beverték, de mindezt feledtette az az élmény, amit a barlang utolsó termében egyik társunk éneke nyújtott egy gyönyörű szép népdallal. Hazaindulás előtt még számháborúztunk is, ami hatalmas sikert aratott.
Este megtörtént a visszaemlékezés, megnéztük az elmúlt nap eseményeit fényképekben, majd a tábortűznél énekelgettünk együtt. Kevesen voltak, akiknek nem csillogott a szeme a könnyektől.

Elérkezett a hazaindulás napja, s még összeálltunk egy közös fotó erejéig. Sok fogadalom született arra, hogy fogunk még mi találkozni, és addig is az interneten fogjuk tartani a kapcsolatot. Az idegenvezetőinktől; Ildikótól és Karitól rengeteg hasznos információt hallottunk a tájról és megismerhettünk pár mondát is. A reggeli tornák és esti játékok is emlékezetesek maradnak, melyeken Noémi néni és Izolda vezetésével vettünk részt. Úgy gondolom a tábor elérte a célját; megismertük, megszerettük egymást, és mindig emlékezni fogunk erre a csodálatos együtt töltött időre ezen a varázslatos helyen!

Horváth Anna