Tanulmányi irándulás: Lőcse, Krakkó, Wieliczka, Auschwitz, Zakopane

• 

Részletek

Közzétéve: 2013. máj. 26. vasárnap, 10:01

Írta: Papp Imréné, Labancz Mihály és a 8.f osztály

Találatok: 3502

Május 23-24.-én a 8. f osztály vállalkozó kedvű diákjaival kétnapos kiránduláson voltunk Lengyelországban.
Először Kelet-Szlovákiában, a Lőcse-patak völgyében fekvő festői szépségű, az egykori Szepes vármegye székhelyén, Lőcsén álltunk meg. Szlovákia műemléki és történeti szempontból egyik legkiemelkedőbb városa Lőcse. Óvárosát ma is a 17. századi városfalak övezik, bástyatornyaiból 5 még ma is áll és megmaradt 3 kapuja is (Kassai-, Ménhárdi- és a Lengyel kapu). Megnéztük a reneszánsz stílusú Thurzó házat, a Szent Jakab templomot, a Jezsuita kolostort és az 1810-ben klasszicista stílusban épült kétemeletes városházát, mely egykor Szepes vármegye székháza is volt.
Természetesen a városháza mellett álló pellengérnél fényképezgettünk.

Utunkat folytatva a Magas-Tátra lábánál haladtunk tovább Lengyelországba. A rossz idő miatt sajnos nem láttuk a távolban a csodálatos csúcsokat, melyeknek jó része 2000 m fölött volt. Legmagasabb pontja a 2655 m magas Gerlachfalvi-csúcs. Viszont az érdekes volt, hogy az alacsonyan lévő felhőkben jártunk. Szemerkélő esőben érkeztünk meg „történelmi barátainkhoz”.
Következő állomásunk Krakkó volt, Lengyelország a mai napig legismertebb városa. 1609-ig a lengyel királyság székhelye volt. Az uralkodók megkoronázása és gyászszertartása azonban továbbra is a Wawel - székesegyházban történt.
Sétáltunk a királyok útján, megcsodáltuk a Wawel pompázatos épületeit, II. János Pál pápa szobrát, a Jagelló egyetemet, a Barbakánt, Közép-Európa legnagyobb őrtornyát, átmentünk a Flórián kapun, amely Krakkó főkapuja volt, a város nyitott északi bejáratát védte.
Krakkó főtere ma is a város szívét képezi, ahogy a XV. században is. A főtér központját a Sukiennice (Posztócsarnok) és a Wieza Ratuszowa (a városháza tornya) uralja, a Mária-templom tornya pedig az ul. Florianska felőli bejárat felett magasodik. Létrejöttekor 40 000 m2-es területével Európa legnagyobb terének számított.
Az első napot a wieliczkai sóbánya megtekintésével fejeztük be. A világ egyik legrégebbi sóbányája, a 14. század óta termeltek innen ki sót, egészen 2007-ig. A bánya 327 méter mély, és több mint 300 km hosszú.
A túra során bemehettünk a Kopernikusz, a Nagy Kázmér és a Szent Kereszt termekbe. A kirándulás fénypontja a Kinga-kápolna volt, ami egy hatalmas terem, ahol természetesen sóból megtekinthető II. János Pál szobra és az Utolsó vacsora festmény is. Láttunk magyar bányászok által használt eszközöket is.

Másnap már korán reggel útra keltünk. Célunk Auschwitz felkeresése volt. Auschwitz a legelrettentőbb példája az emberi brutalitásnak, kegyetlenségnek, ami a náci uralom alatt többek között a zsidó nép ellen megnyilvánult. 1939-ig Oświęcim volt a neve ennek a kis falunak. A német megszálláskor változtatták meg a nevét, akkor lett Auschwitz. A környező területen több koncentrációs tábor is működött, de a 2 legnagyobb az Auschwitz 1 és az Auschwitz 2 (Birkenau) volt.

Szomorúan tapasztaltuk, hogy az Auschwitzba érkező zsidó származásúak többsége Magyarországról érkezett (438.000 fő).
Mély nyomokat hagytak bennünk a tábor épületeiben berendezett kiállítások, illetve az idegenvezető által elmondottak.

A hazafelé vezető út magasabban és jó pár szerpentinen vezetett keresztül, de kárpótolt bennünket a táj. Csodálatos panorámát nyújtott a magasból lenézve a medencék látványa. Így érkeztünk meg Zakopane hangulatos utcáiba, vásári forgatagába. A finom sajtok, a népművészeti tárgyak, a lengyelek vendégszeretete, kedvessége és a csodaszép lengyel tájak biztosan visszacsábítanak még minket ebbe az országba.

Köszönjük támogatóinknak (Bocskai Alapítvány, Diákönkormányzat, Gazda Kft.), hogy anyagilag támogattak minket.

Papp Imréné, Labancz Mihály és a 8.f osztály