Diószegi élményeink

  • Nyomtatás

Május 25-én, a szokásos időpontban indultunk kirándulásunkra az Óvoda utcáról, kíváncsian, de kissé álmosan.

Az autóbuszon megismerkedtünk a többi intézményegységből jött diáktársainkkal és kísérőikkel.  Amikor megérkeztünk Romániába csapatokra osztottak minket, mi Eszterrel most nem Poklostelekre, hanem Diószegre mehettünk. Amikor megérkeztünk a településre, szemerkélt az eső, ezért siettünk az épületbe. Bent szerencsére volt egy nagy kályha, amely mellett hamar megszáradtunk. A diószegi gyerekek 6-12 évesek voltak és nagyon aranyosak. Csapatunk pedagógusai a magyarság mondáival ismertették meg őket. Ezután egy kis kézműveskedés következett, kaptunk fejenként két-két poharat, amelyet feldíszítettünk és gyógynövényeket ültettünk bele, mi például Eszterrel egy közös zsázsát. A későbbiekben igyekeztünk barátságokat kötni, sokat játszottunk velük, majd elbúcsúztunk. Elmentünk az esperes úrhoz, aki megvendégelt minket, miközben vártuk, hogy a többi csapat tagjai is megérkezzenek.

Most is nagyon jól éreztük magunkat, sok új, kedves barátra találtunk. Laughing

*******************************************************************