Egy szép program a szeretet hídján

  • Nyomtatás

Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé" 

Böjte Csaba szép gondolatai jutottak eszembe, amikor e cikk megírására készülődtem. A rohanó hétköznapokban, a nehéz anyagi körülmények között, a híradó ?fekete hírei? után üdítően hat, amikor olyasmiről is hallunk, amikor valaki JÓT tesz, azaz érdek nélkül ad olyan értéket, ami valakinek, valahonnan hiányzik. Nem kell ehhez jómódúnak lenni, sem ?időmilliomosnak?- egyszerűen csak rá kell érezni nemes lélekkel a helyre, ahol szükség van ránk?mégpedig nagyon.

2012. januárjában városunk pedagógusai bekapcsolódtak egy szép feladatba: az Érmelléki szórványtelepüléseken élő gyerekek magyar nyelvű oktatásába. Azóta szervezetten havonta egyszer 4 településre (Jankafalva, Poklostelek , Les és Bihardiószeg) utaznak a hosszú utat vállaló pedagógusok.

 

A feladat irányítója Csillikné Szólláth Júlia, a Bocskai István Általános Iskola szabadidő szervezője, az ő segítségével mutatjuk be ezt a tevékenységet lapunk olvasóinak.

Hogyan kapcsolódott be városunk a szórványtelepüléseken élők oktatásába?

Szeretném javítani, itt nem oktatás történik, hanem programjainkon, találkozásainkon a szép anyanyelvünkön keresztül játék, kézműves foglalkozások, illetve hagyományaink és ebben az évben magyarságunk eredetének és történelmének megismertetése. 2011-ben merült fel az igény a Nagyváradi Református Egyházkerület és a városunk vezetősége akaratából. Közös találkozóikon egyre többször merült fel a szórványságban élők, kiemelten a gyerekek anyanyelvi, történelmi hiányosságai,illetve identitási zavaruk.? Okosan, bölcsen kell óvni a nyelvet,mert akkor szolgálja igazán a társadalmat, nemzetet." Halász Péter eme gondolatai irányadóakká váltak és iskolánk vezetősége és pedagógusai nyitottak lettek e nemes feladatra, illetve ahogyan én hívom:szolgálatra.. Munkánk elindulásában nagy segítség volt számomra, számunkra, hogy megismerhettük a Benkei Ildikó által alapított Vasárnapi Iskola tevékenységét. Fórumot szerveztem, ahol hozzánk ellátogatva az alapítvány tagjai megértették velünk a lényeget: Szeretni kell őket és azt adni amire ők vágynak., mindezt rendszeresen!

Miért ezekre a településekre esett a választás?

Ezeket a településeket nem mi választottuk, hanem előzetes igény felméréskor ezek a falvak jelentkeztek a püspökségen. Kiemelten nehéz helyzetben van Les települése, hiszen ott csak román anyanyelvű iskola van. A többi helyen óvodai illetve általános iskolai alsó vagy felső tagozat is van. Diószegen minden lehetőség adott, de mégis akartak minket! Kezdetben azt az információt kaptuk, hogy várhatóan 30 fő várható a 4 településen összesen, ehhez képest rendszerint 100 gyermek várja az érkezésünket.

Mire van a legnagyobb szüksége az ott élőknek? Tudna-e a város lakossága is segíteni az adományok felajánlásába? Hogyan?

A legnagyobb szükség a szép emberi együttlétekben rejlik! A lelkészek, akik rendszerint velünk vannak, gyakran mondják:"Nagyon várják magukat, szinte számolják a napokat." Ebbe a programba városunk lakossága személyesen is részt vehet, vagy segíthet. Szomorúan vettem tudomásul első alkalommal, hogy 3 településen könyvtár sincs. Ekkor született meg bennem a vágy, hogy könyvtárszobákat hozzunk létre. Iskolánk gyermekeihez,szüleikhez és kollegáimhoz fordultam segítségért. Mind a 4 intézményegység szorgalommal, lelkesen gyűjtötte a szépirodalmi, magyar mesés könyveket valamint az értékeket képviselő újságokat. Minden alkalommal doboz számra szállítottuk a könyveket, Kint még szívesen olvasnak a gyermekek és felnőttek könyveket!! Városunk könyvtárának leselejtezett könyveit is begyűjtöttem és fokozatosan szállítjuk ki. KÖSZÖNET MINDENKINEK, AKI EDDIG ÉS EZUTÁN IS ADOMÁNYOZ KÖNYVET! Ebben az évben szeretnénk segíteni Poklostelek településének, ahol sikerült felújítani a művelődési házukat, de már bútorzatra nincs pénz... Jó lenne, ha legalább székekkel tudnánk segíteni! Ez az a település,ahol van esély gyakori találkozások, együttlétek kapcsán bővíteni a kulturális életet, az elkerült fiatalokat visszacsábítani, ha lesz hol találkozzanak. Les és Poklostelek a legnagyobb kihívás!

Van- e valamilyen rendszer (tematika) az oktatásban? Hogyan és miképpen készülnek fel a pedagógusok erre?

Igen van. Az előző tanévben a hónapok ünnepköreire építettünk, ez évben ahogyan már mondtam "A magyarság eredete,történelme" meséken, regéken, mondákon keresztül. Ha terveink szerint tudunk haladni, akkor A csodaszarvas eredetmondánktól a Hunyadiak korával bezáróan gazdagítjuk a tudásukat a 2012-2013-as tanévben a szórványban élő gyerekeknek és családtagjaiknak. Ezekre a témákra közösen kiutazásunk előtt 4 hétig készülünk, majd mindent összeállítva , előkészítve kelünk útra . Minden településen ugyanaz a feladat történik, természetesen a körülményekre tekintettel, hiszen minden településnek megvan a maga nehézsége. A helyszint mindig az egyház biztosítja, de volt példa, hogy román nyelvű általános iskolában kellett tartanunk a foglalkozásokat. Ettől az évtől ez is megoldódott, mindannyiunk örömére.

Hogyan lehetne néhány szóban összefoglalni ennek a feladatnak a szépségeit?

Erről nem elég beszélni, ezt meg kell élni! Az a szeretet, ölelés, köszönöm, amit kint kapunk, az teljesen más mint itthon. Egyszerű, tiszta, gyógyító! Lélekemelő minden alkalom. Nagyon korán indulunk és későn érünk haza, de szívünkben kincseket hozunk . Természetesen kincseket is viszünk. Bárhol is vagyunk magyarok, ugyan arra a napra kelünk és kell, hogy értékeink határon erről és arról is kezdjenek egyformán teljes fényében ragyogni! SZÜKSÉGÜNK VAN EGYMÁSRA!

Mik a tervek a folytatásra vonatkozóan?

Nagyon fontos lenne az érintett településeken a fiatalokat, szüleiket, nagyszüleiket is bevonni a találkozókra. Ezekre is vannak már jó kezdeményezéseink. Sőt, ebben az évben már viszünk diákokat is mind a 4 intézményegységünkből, akiknek feladatuk iskolagyűlésen beszámolni a látottakról, tapasztalataikról. Kezdeményeztem egy "Barátot keresek" című levelezési lehetőséget nánási és szórványban élő diákok között. A tavalyi indítót és a Diószegen megtartott Barátságnapot, ahol közel 120-an voltak együtt a 4 település gyerekei szeretnénk megismételni, mert ezt ők is nagyon akarják. Csodálatosak voltak együtt! A fő cél ez lenne, hogy találkozzanak, töltsenek együtt sok időt és énekeljenek, játszanak, beszéljenek egyre szebben, egyre többen magyarul! Társaimmal azon vagyunk, hogy ünnepnappá tegyük a találkozásainkat és egyre többször érezzék, hogy jó magyarnak lenni!

Megköszönve az interjút, mit is kívánhatnék a programban résztvevőknek: kitartást, időt, erőt- a többi szerencsére bennük van kívánságaim nélkül is?

Fekete Andrea