„Legendák földjén egy csipetnyi sóval”

Részletek: Közzétéve: 2022. augusztus 04. csütörtök, 11:38; Írta: Tarné Kovács Andrea; Találatok: 1007

Határtalanul Erdélyben

A Határtalanul Program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kötelékek kialakítása, elmélyítése. Nemzetpolitikai célt fordít le konkrét tapasztalatokra, azaz a nemzeti összetartozás operatív programja, melynek keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról. A Határtalanul Program által nyújtott keretösszeget Szabó Sándor igazgatóhelyettes nyertes pályázata biztosította, amelynek keretében erdélyi körutazáson vett részt 2022.07.25-07.30-ig a Bocskai Iskola 6. és 7. osztályából 40 diák, valamint 5 pedagógus.

A hét jelmondata: „Legendák földjén egy csipetnyi sóval”. Erdélyben több ezer éve zajlik a kősó tervszerű kitermelése, amely a világon az egyik legjobb minőségű. Jelentőségéről, nélkülözhetetlen élettani, gazdasági hatásairól a diákok több tantárgyból is tanulnak. Előzetes ismeretei tehát mindenkinek voltak a sóról, és most megismerhettük a leghíresebb sóbányák egyikét, a tordait belülről is.

Valóban körutazást tettünk, hiszen jártunk Varsolcon, Kolozsváron, Tordán, Csíkszeredán, Csíksomlyón, Szeikefürdőn, Farkaslakán, Korondon, Kőrispatakon, Torockón és Királyhágón is. A szálláshelyünk az öt éjszaka alatt három helyen volt: Szilágysomlyón, Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden. Ezeket a városokat is alaposan megismertük. Történelmi és irodalmi szempontból fontos helyeken jártunk. Kolozsváron megnéztük Hunyadi Mátyás szobrát és szülőházát, amivel egy utcában található Bocskai István szülőháza. Farkaslakán megtekintettük Tamási Áron síremlékét. Közösen értelmeztük a rajta található idézetet. Szeikefürdőn gyönyörű, faragott székelykapuk alatt átmenve jutottunk el Orbán Balázs, a székely néprajzi és földrajzi író síremlékéhez. A nagyenyedi két fűzfa történetét is megismertük az emléktábla és az események helyszínei segítségével. Az erdélyi művelődés és oktatás kiemelkedő intézménye évszázadok óta a nagyenyedi Bethlen Kollégium, amelyet belülről is megnéztünk.

Amikor a gyerekekkel beszélgetve összefoglaltuk a hat nap legemlékezetesebb eseményeit, mindannyian három programot emeltünk ki. Az első napon Varsolcon jártunk, ahol a helyi iskola tanárai és diákjai hatalmas szeretettel fogadtak minket. Varsolc és Hajdúnánás között több évre nyúlik vissza a kapcsolat. Idén tavasszal az Erasmus+ program keretében is jártak nálunk. Mi abban a tudatban érkeztünk hozzájuk, hogy egy jókedvű, beszélgetős délutánt fogunk velük tölteni. Ehhez képest zenével, táblákkal, óriási örömmel, finom vacsorával vártak bennünket. A gyerekeknek Varsolcot felfedező játékos vetélkedőt, táncházat rendeztek. Mindenki kapott ajándékot. Jól megalapozta az egész hét hangulatát ez a nap. Lett egy közös Facebook-csoportunk is, ahova a képeket töltöttük fel és üzeneteket írunk azóta is egymásnak.

A másik legkedvesebb emlékünk a Csíkszeredán eltöltött nap. Csíkszereda és Hajdúnánás testvérvárosok. A Városházán már várt bennünket Korodi Attila a város polgármestere és Füleki Zoltán önkormányzati képviselő. A díszteremben előadást hallhattunk a Székelyföld keleti peremén található Csík vármegyéről, az ott élők mindennapjairól, történelméről. Itt is kaptunk ajándékcsomagot. A város meghívására látogatást tehettünk a Mikó várban berendezett látványos, érdekes várostörténeti kiállításon. Jó érzéssel töltött el minket a testvérvárosi vendégszeretet.

A gyerekek számára a legérdekesebb program egyértelműen a kőrispataki Szalmakalap Múzeumban eltöltött délután volt. A szalmakalap-készítés ugyan ismerős minden hajdúnánási számára, de nagyon érdekes volt látni, hogy ezt az igen ritka tevékenységet máshol is művelik, ráadásul magyarok. A múzeumban nem csak szalmakalapokkal ismerkedhettünk meg, hanem egy csodálatos kőgyűjteménnyel is, mely az udvaron van kiállítva. A kövek eredeti állapotukban vannak, melyeket a természet sok évtizeden keresztül csiszolt és faragott olyanokká, amilyenek. Felfedezhetők állatformák, portré, és még Lenin sapkája is megtekinthető kőből. A múzeum udvarán egy másik érdekesség is található. Kis irányjelző táblák mutatják azon települések nevét, ahonnan meglátogatták a múzeumot. Ez mindenkinek nagyon tetszett. Interaktív szalmafonó és kalapkészítő foglalkozáson vettünk részt, közben pedig érdekes anekdotákat, székely bölcsességeket hallgattunk. Ezeket a gyerekek még később is szívesen emlegették. Reméljük, meg is jegyezték azokat!

Mindezek mellett utazás közben nem győztünk gyönyörködni a lenyűgöző erdélyi tájban. A különleges hegyek látványa elvarázsolt bennünket, akik a sík vidékhez vagyunk szokva. Közben Sanyi bácsi érdekes magyarázatokat fűzött a különböző természeti jelenségekhez, állatokhoz, növényekhez. A felnőttek is sokat tanulhattak tőle.

A hangulat ezúttal is vidám volt. Esténként mindenki részt vett az elmaradhatatlan kacsintós játékban. Volt Kahoot-vetélkedő is az utolsó este, amit a gyerekek állítottak össze a hét történéseit összefoglalva. Az ellátás mindegyik szálláshelyen jó volt. Finomakat ettünk. Megkóstoltuk a híres erdélyi "csorbalevest" két változatban is. A többségnek ízlett. A tábor végén minden gyereknek készítettünk egy ajándékcsomagot, amely jellegzetes erdélyi finomságokat, édességet, szappant tartalmazott. Így a szülők is részesülhettek egy kicsit abból a világból, ami minket körbevett egy hétig.

Rengeteg élménnyel gazdagodva, fáradtan tértünk haza, de nagyon megérte. Jó volt látni, hallani, érezni a külhoni magyarok nemzettudatát, összetartását, soha el nem múló hazaszeretetét. Úgy gondolom, még mindig van mit tanulni tőlük!

Köszönettel tartozunk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek a Határtalanul Program támogatásáért, Szabó Sándor igazgatóhelyettesnek a pályázat elkészítéséért és a szervezésért, Csíkszereda önkormányzatának a testvérvárosi fogadtatásért. Hálásak vagyunk a varsolci pedagógusoknak a felejthetetlen délutánért, a nánási gyerekeket kísérő felnőtteknek a gondoskodásért és az odafigyelésért, valamint a szülőknek az együttműködésért. Végül, de nem utolsó sorban Zoli bácsinak, a buszsofőrnek, aki épségben hazahozott bennünket Nánásra.

Az erdélyi tábor egyik napján a következő Tamási Áron-idézetet értelmeztük a gyerekekkel:

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Azt hiszem, ennek üzenetét most mindenki megértette.

Tarné Kovács Andrea