Bónis-Bona díjas lettem!

  • Nyomtatás

Hivatásból küldetés – a népi kézművesség útján

Néha egy váratlan hír megállít a rohanásban, új erőt ad a folytatásra. Egy mondat, ami mélyre hatol, és visszatekintésre késztet. Számomra ez a mondat így hangzott: „Örömmel tájékoztatom, hogy elnyerte a „Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért” díjat, és ezúton is köszönjük áldozatos, kiemelkedően eredményes tehetséggondozó munkáját!” Megilletődve, meghatódva fogadtam a hírt, hiszen ez a díj a tehetséggondozásban és a művészeti nevelésben végzett kiemelkedő munkát ismeri el. A díjkiosztó ünnepség a Pesti Vigadó csodálatos épületében volt.
Népi kézművesként az évek során nemcsak anyagokat formáltam, hanem embereket is – főleg gyermekeket, akiknek átadhattam a hagyomány, az alkotás örömét. A gyapjú, a szálak, a színek és a kezek munkája mögött mindig ott volt valami sokkal mélyebb: kapcsolat, figyelem, közös ritmus.


Különösen nagy megtiszteltetés számomra, hogy a felterjesztést Fekete Andrea, kedves kolléganőm és barátnőm adta be. Évek óta együtt dolgozunk, közösen álmodtunk és valósítottunk meg programokat, táborokat, kirándulásokat, játszóházakat, írtunk sok-sok pályázatot. A munkánk középpontjában mindig a gyermek állt – az a csillogó szemű, kíváncsi kis ember, aki egy darab nemezből világot tud teremteni.
Ez a díj nem csak egy elismerés. Ez egy jelzés: hogy a hagyomány, a kézzel végzett munka, a 

szívvel végzett tanítás érték ma is. Számomra pedig megerősítés, hogy jó úton járok. 
Köszönöm mindenkinek, aki hitt bennem, tanított, támogatott – és különösen azoknak a gyerekeknek, akik megtanítottak újra és újra rácsodálkozni a világra.

Papp Anita
népi kézműves,
Bónis-Bona díjas pedagógus