?Nekem a Balaton a ??

A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány ?Őszi kirándulás?pályázatának keretében 4 feledhetetlen napot tölthettünk a fonyódligeti Erzsébet-táborban.

A 4.a, 7.a, 8.a és 8.c osztályból álló 30 fős csapat 2012. szeptember 13-án hajnali 4 óra 47 perckor indult el Hajdúnánásról.  Szerencsére az utazás izgalmai ébren tartottak bennünket: kezdetben a vonatok menetrendje, s a csatlakozások elérése volt a fő érdekesség, hisz versenyt futottunk az idővel. A debreceni átszállást követték a szolnoki, majd a Keleti pályaudvari kalandok, s végre a célállomásnál voltunk. De amikor az utazástól elcsigázottan, a vonat ablakaiból a megpillantottuk a Balatont , mindenki elfelejtette a korai kelés, s a hosszú utazás fáradalmait, s közben igazi csapattá alakultunk. A fonyódligeti megállótól még 800 méteres gyalogtúra várt ránk, melynek végén megtaláltuk a Balaton-parti tágas, kellemes környezetben a gyermektábort. Szerencsére a bőséges, meleg, finom ebéd mindenért kárpótolt bennünket. Egy 1600 férőhelyes, 1979-ben létrehozott Nemzetközi gyermek-és ifjúsági táborban kaptunk egy egész faházat, a mi birodalmunkat, amit igazán otthonossá varázsoltunk. Rövid pihenő után egy kis vízparti séta következett. Estére igazi, hamisítatlan balatoni vihart kaptunk: 10 fokos hőmérséklettel, óriási széllel, hatalmas szürke hullámokkal, s a viharjelzők szakadatlan villogásával. Még a sirályok, hattyúk, vadkacsák is elmenekültek. De bennünket ez sem zavart.

Mivel a második nap egy kicsit kellemesebb időt hozott, kevesebb esőt, gyengébb szelet, megnéztük a két domb köré épült település, Fonyód nevezetességeit. A balatoni vitorlásturizmus központjában először a kikötő kápráztatott el bennünket, majd a 464 méteres hosszú móló és a virágokban gazdag, gyönyörű Dísz tér, jellegzetes épületeivel. Gyönyörködhettünk az elénk táruló páratlan panorámában is. Mivel a kirándulás előtt végeztünk egy kis kutató munkát a település történelmével, nevezetességeivel kapcsolatban, ?Ki tud többet Fonyódról??címmel, s még tudásunkat is összemérhettük, könnyebben szemléltük a látnivalókat, hisz itt a valóságban is minden megelevenedett előttünk.  Este meglepetésként az ebédlőben a szombathelyi ?street dance? lánycsapat nagysikerű bemutatója következett. Kicsik és nagyok egyaránt élvezték, s be is kapcsolódtunk a táncba.

A harmadik napon, mivel az idő tovább javult, messzebb merészkedtünk: a reggeli után hidegcsomagokkal felszerelve indultunk Badacsonyba, a Hévíz nevű hajóval. Sokan közülünk most próbálták ki először ezt a közlekedési eszközt. Óriási élmény volt a Balaton hullámzása, a lobogó zászló, a környező hegyek, a víz színének változása, a felhők mögül elő-előbukkanó nap. A kikötőből közvetlenül indult Badacsony lejtős utcája, amin boldogan indultunk el újabb felfedező utunkra. Egry József szobrát fedeztük fel először, aki a balatoni fények és színek nagy mestere volt, s sokáig élt ebben a városban. Majd dzsippekkel jutottunk fel kanyargós, meredek utakon a hegyre. Ebéd után a Rózsa-kőhöz sétáltunk fel. Ez, egy hegyoldalról leszakadt bazaltkő, mely a legenda szerint, valószínűleg Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza életével kapcsolatos. 1886-ban vésték a szikla oldalába a Rózsa-kő elnevezést. A néphit szerint fontos szerepe van a kőnek: ugyanis,  ha egy fiú és egy lány a Balatonnak hátat fordítva ráül a kőre, még abban az évben jegyesek lesznek. Sőt, elég, ha a kedvesére gondoló lány ül rá, szerelmük ebben az esetben is beteljesedik. Sokan ki is próbálták közülünk, s majd meglátjuk, hogy hihetünk-e a hagyománynak. A hegyről lefelé vezető út hosszúságát szinte észre sem vettük, mert előttünk, a hegy alján a Balaton kékben pompázó vize volt, jobbra-balra óriási, gondosan művelt szőlőültetvények, s mellettük a dombháton, borospincék sorakoztak. Saját szemünkkel láttuk, hogy a Balaton közelsége tényleg kedvező klímát teremt ezen a vidéken a szőlőtermelésnek. Mire lesétáltunk a hegy aljára, kedvünk támadt néhány ötletes emléktárgyat vásárolni, majd újabb hajóút következett vissza, Fonyódra. A táborban pedig kiadós, meleg vacsora várt bennünket. S végre ezen a délutánon focizhattunk, s igaz, hogy csak bokáig, de belemerészkedhettünk a ?Magyar Tenger? vízébe. Kagylógyűjtés nélkül nem lett volna tökéletes ez a nap! Kellemes beszélgetésekkel, izgalmas tanár-diák kártyacsatákkal, vidám játékokkal zártuk az estét, a kicsi negyedikesek pedig ma is mesehallgatás közben aludtak el. Mivel ez volt az utolsó közös éjszakánk, örültünk, hogy fél órával később volt a takarodó. De a legmeghatóbb pillanatok csak most következtek: megünnepeltük a szülinapos Kiss Szabit, aki most lett 14 éves. Nem feledkeztünk el egy névnapi megemlékezésről sem, hisz szeptember 15-én Bódi Enikő volt az ünnepelt. Útravalónak szánt idézetekkel teleírt badacsonyi képeslapokat, s balatoni fotókkal díszített prospektusokat kaptunk emlékbe a kirándulás vezetőitől: Fülöp Valéria, Mezeiné Gurbán Julianna és Daróczi Ildikó tanár néniktől. Ezek az apró meglepetések, mindnyájunknak sokat jelentettek.

A visszautazás remek hangulatban és ragyogó napsütésben telt el: csomagkereső kalandokkal, rejtélyes telefon elhagyásokkal, majd előkerülésekkel, apró poénokkal, sok nevetéssel, néhol szunyókálásokkal tarkítva.
Köszönjük tanárainknak a sűrű programsorozatot, s azt, hogy ugyanakkor meghagyták a kellő időt arra, hogy élvezzük az új hely szépségét, változatosságát, s persze egymás barátságát! A közösen megszerzett élmények az utolsó osztálykirándulást ?a 4.a, 7.a és 8.c osztályosokkal együtt- felejthetetlen élménnyé tették! Hálásak vagyunk szüleink segítségéért, s az iskolai támogatásért!

Nekünk a Balaton a barátságot, a közös élményeket, a természet szépségét, a változatosságot, az osztályközösséget jelenti!
Reméljük, mások is hasonló élményeket élnek át az Erzsébet-táborokban! Ezért érdemes útra kelni!

Hajdúnánás, 2012-09-19.
A 8.a, 8.c, 7.a, 4.a osztályok tanulói

Kiegészítő információk