Soha nem volt egyszerű az életük, de talán most kiemelten nehéz. Nem tudják, ha lefekszenek mire ébrednek: pl. mennyibe kerül majd reggel a kenyér ... Fizetések, nyugdíjak 10-20.000 Ft/hó körüli értéken vannak. (A pedagógusok 16.000 Ft/hó fizetést kapnak, most tervezik,hogy megduplázzák ezt az összeget. A családokból a  nagyobb fiúk, apák elmennek otthonról, hiszen a katonaköteleseket folyamatosan besorozzák (ez nem az ő háborújuk, de ez természetesen nem számít).

Sok diplomás illetve egyetemista szedi/szedte Szabolcsban az almát, vesznek/vettek részt nálunk többnyire a betakarítási munkákban.

Nagyon nagy a szegénység, bizonytalanság és a félelem az emberekben, mégis, vagy éppen ezért példaértékű az egymás közötti együttműködésük. A magyar, ukrán, ruszin emberek igen összetartóak, nehéz sorsuk összekovácsolta őket.

 

Barkaszó települést Munkácstól 25 km-re találjuk délnyugati irányban. 700 éve alapították,  igen gazdag település volt, de a történelem nagyon mostohán bánt velük úgy, mint a jelen is.

A barkaszói iskolába 400 gyermek jár 1-11 osztályig. 200-an bent Barkaszón és közel 200-an kihelyezett tagozatként a "Táborban". A táborban többnyire roma gyerekek tanulnak és a pedagógusok Barkaszóról járnak ki. Példaértékű a pedagógusok munkája, gyermekszeretete. Néhány éve mikor még kis kályhákban fűtöttek a füst csípte a szemüket, de akkor is mentek a " táborba"  tanítani.

Az ottani romák csak magyarul tanulnak, ragaszkodnak a magyar nyelvhez és nagyon tisztelik tanáraikat. Sok okos gyerek van közöttük, nem jellemző a hiányzás, verekedés és a bűnözés. Mindez a tábor vezetőjének - aki a lelkészük is - köszönhető.

A tantermekben, a nevelőiben 17 foknál nincs melegebb és a világítással is igen spórolnak, ám senki nem panaszkodik, Alázattal vannak a körülmények iránt, sőt mindig mentegetőznek,hogy " Nem vagyunk mi sokat a nevelőiben, hiszen minden időnket a gyerekek között töltjük, tavasztól pedig igen kellemes itt a hőmérséklet." A termekben vastag ruhákban vannak a diákok.

 

Amikor nem érkezik meg az étkezésre a 90 Ft /fő/nap (ami gyakran előfordul), akkor a pedagógusok visznek be kompótokat, hogy abból meleg teát készítsenek a diákjaiknak.

 

A mostani adományunk, amihez diákjainkon kívül sok más intézmény, magánszemély, vállalkozók is kapcsolódtak, lehetővé tette, hogy november 14-től minden gyerek ebédelhessen és tízóraizzon. Ők gyakran használják azt a szót, hogy mi az ő angyalaik vagyunk. Könnyes szemmel veszik át mindig az adományokat és nem találják a szavakat, amivel megköszönjék. Mindennek nagyon örülnek, de legjobban annak, hogy személyesen látogatjuk őket, nem mondunk le az ottani magyar közösségeinkről. Ezt átérezve hívtam meg a barkaszói pedagógusokat a júniusi "Barátságnapunkra", illetve augusztusban az "I. Kárpát-medencei Szórványtáborunkba" Hajdúnánásra. Nagy örömmel kapcsolódtak be és azóta is hálás szívvel emlékeznek az itt töltött napokra. 

 

Nehéz helyzetüket, gondjaikat  megismerve támadt egy olyan gondolatom, hogy ha kirándulásokat szerveznénk hozzájuk, azzal is segíthetnénk lennének, hiszen az ott elköltött reggeli/ebéd/vacsora/ szállás stb. őket gyarapítaná. 

Október 7-én és 8-án ezért is voltunk egy szakmai úton. Hajdúnánás-Barkaszó-Munkács-Vereckei hágó útvonalat jártuk végig. Jó szívvel ajánljuk minden osztályunknak, hiszen csodálatos a Latorca folyó kíséretében ez a táj, a távolság sem nagy. Élő történelem és irodalom minden korosztálynak. Munkács várában ismerhettük meg Popovics Béla helytörténészt, aki lenyűgözött minket intelligenciájával, ezért is törekedtem hogy személyesen megismerjék őt a hajdúnánási gyermekeink, munkatársaink. Ha minden igaz a Magyar Kultúra Napján vendégünk lesz és kimondottan gyerekeknek tart előadást a fönt említett témában.

Sok lehetőséget rejt az elszakított területeken élőkkel tartott kapcsolat. Csodálatos magyar emberek maradtak ők, akik őseiket, kultúrájukat és az anyaországiakat nagyon tisztelik.

Mindent elkövetünk Hajdúnánáson, hogy a magunk lehetőségeivel ezt a megmaradást segíteni tudjuk. Képesek vagyunk rá,mert e városban nagyon sok jó ember él.   

A szórványban végzett munkánk egyre fényesebben ragyog és lehetőséget ad számunkra, hogy még jobb emberek lehessünk.

 

Köszönöm mindenkinek az eddig és ez utáni  a jó együttműködését!

 

 

 

 

 

Csillikné Szólláth Júlia