Határtalanul! - Fejedelmek és királyok nyomában

  • Nyomtatás

Fejedelmek és királyok nyomában

A hajdúnánási Bocskai István Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7. osztályos tanulói 2016. május 2-5. között emlékezetes erdélyi kiránduláson vettek részt. Iskolánk évek óta nagyon jó kapcsolatot ápol a romániai magyarlakta szórványtelepülésekkel, ezért választottuk pályázatunk úti céljául Erdélyt. Témánk Erdély történelmi, természeti és kulturális kincseinek felfedezése volt.
A 35 diák és 4 kísérő tanár nagy várakozással indult autóbusszal hétfő reggel. Az előzetes felkészülések során tanulóinkkal áttekintettük azoknak az erdélyi településeknek, városoknak, tájaknak a történelmi, természeti és kulturális kincseit, amit szerettünk volna meglátogatni. A határátkelőhely után nem sokat utaztunk, nemsokára megérkeztünk Nagyváradra, ahol már várt bennünket az idegenvezetőnk, aki élményszerűen mutatta be nekünk a püspöki székesegyházat, valamint a szépen felújított, szecessziós épületekben gazdag belvárost. Lórántffy Zsuzsanna szobránál a kitartásról, a hitről és a magyarságról tartott előadást, majd a Körös-partján sétáltunk a fejedelemasszonyról elnevezett gimnáziumig. Utunkat folytatva Királyhágón egy rövid pihentünk, és gyönyörködtünk Erdély kapujánál a hegyek látványában.

Bánffyhunyadon meglátogattuk a jellegzetes kazettás mennyezetes református templomot. Kalotaszentkirályon megkoszorúztuk az Ady-emléktáblát, majd bementünk a templomba is. Estére foglaltuk el a szállásainkat Torockón, ahonnan az elkövetkezendő három napban kirándultunk a környéken.
Kedd délelőtt a tordai hasadékhoz utaztunk, menetközben felelevenítettük e páratlan természeti képződmény legendáját. Az időjárás esősre fordult mire odaértünk, ezért csak a bátrabbak merészkedtek a csúszós sziklák közé túrázni. Délután a tordai sóbányába vezetett az utunk, ahol magyar nyelvű csoportvezetést kaptunk. Megtudtuk, hogy milyen nehéz volt a bányászat a régmúlt időben, és mire használják jelenleg az akkor kiásott üregeket. Lenyűgözött bennünket a bánya elénk táruló látványa. Késő délután értünk vissza Torockóra, ahol kísérletet tettünk a híres Székelykő megmászására, ám az esős időjárása miatt célunkat csak félig-meddig tudtunk megvalósítani
Másnap Nagyenyedre utaztunk, ahol meglátogattuk a felújítás alatt álló Bethlen Kollégiumot. Az iskola tanárnője kedvesen fogadott bennünket, mesélt az intézmény híres diákjairól és a bentlakásos képzésről. Kiemelte, hogy városunk (Hajdúnánás) gimnáziumának névadója, Kőrösi Csoma Sándor is nagyenyedi diák volt. Gyulafehérváron már várt bennünket Böjte László Böjte Csaba Alapítványának egyik munkatársa, aki bemutatta nekünk az érseki székesegyházat, s itt megkoszorúztuk Hunyadi János síremléket. A Böjte Alapítvány által fenntartott bentlakóotthonnál tett látogatásunk nagyon megérintette diákjainkat, sokáig emlékezetes marad számukra a találkozás ezekkel a nehézsorsú gyerekekkel. Este a Torockón is működő Böjte-alapítvány tanulóit is meglátogattuk, közösen játszottunk, beszélgettünk a gyerekekkel.
Kirándulásunk utolsó napját Kolozsváron töltöttük. A Házsongárdi temetőben megtaláltuk néhány neves magyar sírját, rövid sétát tettünk a botanikus kertben, majd Mátyás király szülőházát és lovasszobrát is megtekintettük. Utunk utolsó állomáshelye Körösfő volt, ahol nézelődtünk a népművészeti vásárban.
Utunk során bebizonyosodott, hogy A Határtalanul pályázat a diákjaink számára remek lehetőséget biztosított a magyarság határon kívüli örökségének megismerésére, az ott élőkkel történő megismerkedésre.

{oziogallery 391}

Nábrádi Mihályné