Bánkúti kaland

  • Nyomtatás

Ha tél, akkor Bánkút. Szinte mindennap az időjárás-előrejelzést böngésztük, míg végre rátaláltunk a megfelelő napra. Hó, péntek, minden összevágott.
Február 15-én felkerekedtünk és meg sem álltunk a Bükk tetejéig.
Kipakolás, irány a lejtő. A pálya csak a miénk volt, senki sem szánkózott rajtunk kívül.
Az időjárás ideális, 11 óra körül még a Nap is kisütött. A gyerekek nagy lendülettel rohamozták meg hegyoldalt, és ez kitartott délig. Hamarosan kiderült, hogy remek dolog a lecsúszás, de vissza is kell menni!! Ami lefelé lejtő, az vissza emelkedő. Ekkor már kitűnt, hogy ez nem hazai (alföldi) pálya. A felfelé tartó csapat már csak félútig jött, onnan szánkóztak vissza. Délután 2-kor még egy utolsót csúsztak a kitartóbbak és utána indultunk haza. A buszon már nem volt akkora élet, mindenkit elnyomott a fáradtság.

Hazaérkezve azonban már azt kérdezgették:? Mikor megyünk legközelebb?

Labancz Mihály