A farsangi időszak vége: Hamvazószerda, ami a Húsvétot megelőző negyven napos böjti időszak kezdete
- Részletek
- Közzétéve: 2025. március 05. szerda, 15:02
- Írta: Papp Anita
- Találatok: 265
A farsangi időszak lezárása Európa-szerte
számos népszokással jár,
amelyek célja a tél elűzése és a tavasz köszöntése. Magyarországon két kiemelkedő hagyomány kapcsolódik ehhez az időszakhoz: a mohácsi busójárás és a kiszeégetés.
A mohácsi busójárás az egyik legismertebb magyar népszokás, amely az UNESCO szellemi kulturális örökségének része. A busók jellegzetes, faragott faálarcot és bundát viselnek, zajkeltő eszközökkel – kolompokkal, kereplőkkel – vonulnak végig Mohács utcáin, hogy elűzzék a telet és a rossz szellemeket. A legendák szerint a török időkben a helyiek ezekkel az ijesztő álarcokkal és zajkeltéssel riasztották el az ellenséget, innen ered a hagyomány.
A busójárás csúcspontja a máglyagyújtás, amikor egy hatalmas szalmabábut, a „telet” jelképező koporsót elégetik a Duna-parton. A hagyományos zene és tánc mellett a rendezvényt kézműves vásár, gasztronómiai különlegességek és egyéb kulturális programok színesítik.
A kiszeégetés – a tél és a betegségek elűzése zajlott a Bocskai Iskola Polgári úti egységében
A kiszeégetés, vagy kiszebáb-égetés szintén a tél elűzését jelképezi, és elsősorban a magyar falvakban volt elterjedt. A kiszebábut szalmából és rongyokból készítik, majd énekszóval és csúfolódó rigmusokkal kísérve viszik végig a falun. A báb gyakran női alakot ölt, amely a telet és a betegségeket szimbolizálja. A menet végén a bábut általában elégetik vagy vízbe dobják, ezzel is szimbolikusan megszabadulva a hideg évszaktól és a rossz dolgoktól. A tavasz beköszöntét várva a fiatalok és gyerekek gyakran szalagokat kötnek a kiszebábra, amelyre vágyaikat és rossz szokásaikat írják – így ezek is a tűzben semmisülnek meg. Az óvodások különböző zajkeltő eszközökkel érkeztek meg kereplővel, csörgőkkel. A kiszeégetést moldvai táncokkal ünnepelték.
A farsang zárásához kapcsolódó másik fontos népszokás Cibere vajda és Konc király küzdelme, amely a böjt és a lakomázás szimbolikus harcát jeleníti meg. Cibere vajda a böjtöt és az egyszerű ételeket képviseli, míg Konc király a gazdag lakomákat és a farsangi dőzsölést testesíti meg. A hagyomány szerint a két alak dramatikus küzdelmet vív egymással: a farsang idején Konc király az erősebb, de ahogy közeledik a böjti időszak, Cibere vajda veszi át a hatalmat. Ez a szokás emlékeztet a bőség és a megtisztulás ciklikus váltakozására az év folyamán. A küzdelmet Hajdu László és Lustig Miklós 8. osztályos fiúk jelenítették meg.
A farsang záró eseményei nem csupán látványosak, hanem mélyen gyökereznek a magyar néphagyományokban. A busójárás és a kiszeégetés egyszerre őrzi a múlt hagyományait és nyújt felejthetetlen közösségi élményt a résztvevők számára. Mindkét esemény arra emlékeztet bennünket, hogy a természet rendjének megőrzése mellett a télből a tavaszba való átmenet egy örömteli, közös ünneplésre is lehetőséget ad.
