Advent 4. vasárnap

  • Nyomtatás

Hideg, jeges, sötét napokat élünk ilyenkor. Jézus, a Fény az esztendő legsötétebb napján születik közénk, hogy fényt gyújtson a lelkünkben. Advent 4. vasárnapján véget ér a karácsonyt megelőző készülődési időszak. Ezen a napon, aranyvasárnap gyújtjuk meg az adventi koszorú negyedik gyertyáját, amely a szeretetet szimbolizálja.

Ez a gyertya hirdeti, hogy közel a karácsony, közel már a fény születése. Amikor még a legnagyobb sötétben élő lelket is megérinti valamiféle vágyakozás, valamiféle emlék arról, hogy létezik egy olyan hatalmas erő, lehetőség, mely simogat, vigasztal, kiszabadít még a legreménytelenebb helyzetekből is. Ez a hatalmas, végtelen forrás a szeretet. 

Ezzel a szeretettel köszöntöttük a városlakókat, megjelenteket a közös gyertyagyújtáson. Ezzel a szeretettel énekelték el a 3. e osztályosok az Adventi hírnök, friss fenyőág című dalt. 

Az 1. d osztályosaink egy gyertyatánccal és egy karácsonyi énekkel kedveskedtek az ünneplő közönségnek.

Iskolánkban már évek óta szokás, hogy a családi karácsonyunkat a Szent karácsonyeljő című dal közös éneklésével zárjuk. Ezzel idéztük meg a téren az ünnep hangulatát, a dalt ismerők szívesen csatlakoztak hozzánk.

Ezután Lukács Imre atya alkalomhoz illő gondolatai következtek. A görögkatolikus karácsonyi ének alatt a parókus atya meggyújtotta a 4. gyertyát, majd zárásként átvette a város ajándékát, egy csodaszép adventi koszorút Bódi Judit polgármester asszony köszöntő szavai kíséretében.

A nap zárásaként mindenki elvegyülhetett a főtéri adventi vásár forgatagában.

 Labanczné Fekete Marianna