Nánási Fonó

  • Nyomtatás

?És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik:
a népdal is, mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítő ereje.?

(Kodály Zoltán)

Nánási Fonó címmel szép hagyománynak adott otthont a Kéky Lajos Városi Művelődési Központ október 5-én este.
A régi időkben a fonó volt eleink találkozóhelye, ahová mindenki elvitte a maga munkáját, ami mellett persze  szórakoztak:táncoltak, énekeltek, meséltek is a leányok s a legények, az idősek és a fiatalok.
Városunkban néhány éve  megrendezik ezeket az esteket, ami a hagyományőrzés mellett arra is remek alkalom, hogy a tájegységek táncait szakemberek segítségével megtanulhassák a résztvevők.
Az októberi alkalommal Bistey Attila, a Bocskai Iskola Művészeti Iskolájának vezetője vállalta azt a szerepet, hogy a Bodrogközi táncokat bemutatja és megtanítja az érdeklődőknek feleségével, Erikával. A táncok mellett a vidék jellegzetes népdalait és játékait is megtanították a lelkes közönségnek, akik az est folyamán egy percig sem unatkoztak, hiszen ha éppen nem táncoltak vagy énekeltek, lehetőségük nyílt kukoricahántásra, vagy éppen a régi szokások filmbéli megtekintésére is.

 

A zenéhez és a tánchoz a Csűrdöngölő Zenekar biztosította a jókedvet.

Szép hagyománya volt ez a program eleinknek, akikről nemhiába mondták, hogy tudtak élni nehéz életük mellett, tudtak együtt lenni, közösen énekelni, táncolni, játszani, vidámságot varázsolni a nehézségek közé panaszkodás helyett. Tanuljunk tőlük: nehézségek ma is vannak mindenkinek a háza táján, de ha ezeket néha elfelejtjük és arra neveljük magunkat és gyermekeinket, hogy mosolyogjunk és teremtsünk egymásnak alkalmakat a jó dolgokra, az erőt és lendületet ad a folytatáshoz, még akkor is, ha most más van túlsúlyban.

A népzene és a néptánc pedig népünk kincse, rajtunk múlik, hogyan őrizzük meg és hogyan adjuk tovább.

Fekete Andrea