Az idei tanévben is méltóan megemlékezztünk az 1956-os hősökre.

Nem egyszerű feladat a mai fiatalságnak úgy feleleveníteni az akkor történteket, hogy átérezhessék elődeik sorsát, fájdalmát, mindennapi küzdelmét, és tudatosuljon is bennük. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei bátran küzdöttek egy élhetőbb jövőért: kiálltak a hazáért és a szabadságért. A békés tüntetés viszont tragédiába torkollt: „Az orosz tankok a Körúton végig száguldozva tömegével lőtték ki a lakásokat, gyújtották ki az üzleteket, és lőtték a békés járókelőket.”

„A szovjet tank csak tovább csörtetett / És lőtt, lőtt számolatlanul”. A mai napig felfoghatatlan, hogy a támadásra valakik kiadták a parancsot, ártatlan emberek életét kioltva. A népet abban a hitben tartották, hogy kiállnak a szabadság mellett, közben becsapták az embereket: „Azt hazudták, a Szabadságot védik”.

Mint projektvezetőnek a célom egy olyan emlékező műsor megvalósítása volt, melynek üzenete nemcsak képekben, hangokban jut el a közönséghez, hanem megérintve őket. Mindezt együttműködő, lelkes csapatmunkával sikerült életre kelteni, hiszen a projekttagok (Szabó Sándorné, Székelyné Nádas Zsuzsanna, Gálné Krizsán Melinda, Puskás Evelin, Márton Attila, Pusztai Eszter), a projektsegítő (Bistey Attila), a 6-7-8. osztályos tanulók és az Alapfokú Művészeti Iskola Aranyvessző fiúkara az elmúlt egy hónapban ezen igyekezett.

Öröm volt látni, hogy a tanulók érdeklődőek, nyitottak voltak a műsor egészére, fegyelmezetten vettek részt a próbákon, figyelték és elfogadták tanáraik javaslatait. Valamelyest átélték és átérezték a Nagymama és az Unoka szavait, a szavalatok, a jelenet, az ének, a tánc és a zenék mondanivalóját.

S, hogy az üzenet valóban megérkezett, a visszajelzések igazolták.

Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni minden segítő pedagógus kollégának, szereplő és közreműködő diáknak, továbbá mindazoknak, akik bármilyen segítséggel hozzájárultak a műsor sikeres megvalósulásához.