Hírek

Erdélyi kirándulás: Torockó, Kolozsvár

2012. május 18-án 5 órakor kissé álmosan, de izgalommal teli vágott neki 28 fős csapatunk a kétnapos erdélyi kirándulásnak. Iskolánk tanulói mellett a ?Bocskai és kora? regionális történelmi vetélkedőt megnyerő kőrösis diákok is velünk tartottak. (Az első helyezett csapat jutalma volt ez az út) Idegenvezetőnk, Buczkó József etnográfus, a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója volt, aki rengeteg érdekes történetet, információt osztott meg velünk.
A határ után első megállónk Nagyvárad volt. Rövid sétánk során a Petőfi parkon keresztül a város egyik fontos látnivalójához érkeztünk: a Római Katolikus Székesegyházhoz. Az 1780-ban épült Bazilika nemcsak a legnagyobb, hanem a legszebb is a romániai barokk templomok közül. Az épület előtt Szent László szobra áll, mellette a Püspöki Palota látható, mely a késői barokk egyik legszebb alkotása. Jelenleg a Körös vidéke Múzeumnak ad otthont. A körülötte lévő parkban való fotózás, séta után folytattuk utunkat egészen a Királyhágóig. Az 582 méter magas Királyhágó a Partium és a történelmi Erdély határán található, ahonnan csodálatos kilátás tárult elénk a Meszes-hegység csúcsaira és a Király erdő szikláira. A félórás pihenőt követően meg se álltunk Kalotaszeg fővárosáig, Bánffyhunyadig. A város valamikor a Bánffyak ?birodalma? volt. Kiemelkedő látványosságát, a református templomot csak kívülről csodálhattuk meg. A település és temploma a 17. század folyamán több véres esemény színhelye volt. Előbb Basta pusztításait, majd 1661 nyarán pedig a II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát megbosszuló Ali pasa hadainak vérengzését kellett elszenvednie. A templomkertben lévő kopjafákról is sok érdekességet tudtunk meg Jóska bácsitól.

Utunk következő állomása Kalotaszentkirály, ahol az egyik házba bemehettünk és a régi, féltve őrzött, ünnepi ruhát nemcsak megnézhettük, hanem Fehér Gyöngyi fel is próbálhatta. Közben az idős néni mesélt a régi szokásokról is. A déli harangszó után átmentünk a 13. századból származó eredetileg gótikus stílusban épült, a falu legmagasabb pontján álló négy fiatornyos, kazettás mennyezetű református templomba. Tornyát 1862-ben építették, benne 3 harang van, a legrégebbi 1800-ból.(Itt még kézzel harangoznak) Jóska bácsi előadását a ?harangozó néni? még néhány érdekességgel kiegészítette.
Következő megállónk az 1050 méteres tengerszint feletti magasságban található Bélesi-tónál volt. A festői tájon elfogyasztottuk az ebédünket, sétáltunk egyet és közben a falurombolás szomorú történetével is megismerkedtünk. A Meleg-Szamos völgyében1978-ban felépült gát 225 millió köbméter víz tárolására képes. A gát magassága 92 méter, szélessége 400 méter, a tó hossza 17,3 km hosszú. A Béles nevű település hajdan a most víz alatt álló völgy mélyén terült el. A falut lebontották, a lakókat a közeli hegy tetejére költöztették fel. A tó környéke az 1848-as szabadságharc egyik tragédiájának színhelye is. A Vasvári Pál vezette szabadcsapatot a hegyi mócok bekerítették és több száz honvédot lemészároltak. A hősök tömegsírja ma is valahol a tó mélyén lehet
Ezután irány a Tordai-hasadék!. Erdély egyik leglátványosabb kirándulóhelye várt minket. A hasadék egy víz által kivájt mészkőbarlang tetejének beomlása következtében jött létre. A mintegy három kilométer hosszúságú szurdokvölgy alján, a 200 méteres magasságot meghaladó sziklafalak között folyik a Hesdát-patak.
A hasadékhoz számos Szent László legenda kapcsolódik.  A kunokkal harcoló király menekülni kényszerült, s ekkor az istenhez fohászkodott, a hegy kettészakadt és üldözői a hasadék másik oldalára szorultak, míg ő kényelmesen ellovagolt.
A tordai hasadék égnek törő sziklái felemelő, elkápráztató látványt nyújtottak számunkra a mintegy 2 órás túránk során. A patak fölött átívelő függőhidak, a keskeny átjárók kissé félelmetesek voltak, de a táj kárpótolt mindenért.   
Az első nap utolsó helyszíne, egyben a szállásunk is: Torockó következett. Elfoglaltuk szobáinkat, rövid pihenő után felfedeztük ezt a gyönyörű falut. A legszebbnek tartott erdélyi település, az Erdélyi Szigethegység keleti részében, Székelykő és Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében található. Jellegzetes fehér házai, festett bútorai, népviselete, keresztszemes kézimunkái a falu büszkeségei.
 A település fölé emelkedő jellegzetes formájú Székelykő miatt Torockón a nap kétszer kel fel. A szikla nevének eredete a tatárjárás idejére nyúlik vissza. A falu urai a közeli Aranyosszékről székelyeket hívtak segítségül, akik ennek fejében megkapták a hegytetőn lévő várat és környékét.
Az erdélyi ízekkel is megismertettek a háziak, hisz tárkonyos ragulevest, sült húsokat és fahéjas-cukros, kemencében sült kalácsot tálaltak vacsorára. Késő este holtfáradtan, de élményekben gazdagon hajtottuk fejünket nyugovóra.
Szombaton frissen és üdén folytattuk utunkat a bőséges reggeli elfogyasztása után. Erdély másik ?csodája? várt bennünket. Nagyenyed felé haladva Kőközt értük el. A buszról leszállva, gyalog tettünk meg néhány kilométert, hogy a természeti szépségekben gazdag szikla szorosban gyönyörködhessünk. A 250 méter magasságú, sima felületű sziklafalak között folyik az Enyed-patak is. Környékén vadregényes vízesések, szorosok és több barlang is található. 1704-ben a nagyenyediek közül is sokan bujdostak el itt az osztrákok elől.
Utunkat folytatva Nagyenyedet értük el hamarosan, ahol a híres Bethlen-kollégiumot tekintettük meg. A kollégium udvarán a fejedelem szobrát és a híres tanárok és tanítványok névsorát láthattuk. (Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, Bólyai János, Áprily Lajos?) Az igazgatónő rövid tárlatvezetést tartott az iskolatörténeti múzeumban és néhány ?öregdiákkal? is találkozhattunk, akik a 60 éves osztálytalálkozóra érkeztek. Meséltek a korabeli diákéletről, csínytevésekről, ill. bemutatta az ?akkori csengetést?. A legjobb diák privilégiuma lehetett, hogy ő harangozzon ki és be.
Következő állomásunk a Kolozsvártól alig 30 kim-re lévő tordai sóbánya volt.  Ma már csak turisztikai látványosság, különböző termeiben régi sókitermelő eszközöket, csodálatos sókristályokat vehettünk szemügyre. A bánya legnagyobb terme egy tízemeletes ház magasságával vetekszik, ahol bowlingpálya, óriáskerék, minigolf és a Mária Terézia tárnában pedig csónakázó tó csábított bennünket. A közel 2 órás túránk alatt a jó levegő kellemesen felfrissített bennünket.   
Ezután irány a ?Kincses Kolozsvár?! A várost régóta Erdély fővárosának tekintik. Erdély legjelentősebb egyetemi-művelődési tudományos központja.
Megtekintettük a Szent Mihály Plébániatemplomot, mely Erdély második legnagyobb gótikus temploma. Az épület számos történelmi esemény színhelye volt, többek között Báthory Gábort és Bethlen Gábort is itt választották fejedelemmé, de országgyűléseket is tartottak a falai között. A templom mellett található Fadrusz János legsikeresebbnek tartott, az 1896-os párizsi világkiállítás nagydíját elnyerő alkotását, Mátyás király lovas szobrát csodáltuk meg. Innen az utunk Mátyás szülőházához vezetett. Majd a hajdúkat letelepítő fejedelmünk szülőházának falán lévő emléktábla előtt hajtottunk fejet Bocskai István nagysága előtt. Sikerült bejutnunk a Babes-Bolyai Tudományegyetembe is, ahol Bocskai életének főbb állomásait elevenítette fel Buczkó József.
Hosszú utunk utolsó megállója Körösfőn volt. Az egyik legismertebb népművészeti központ, ahol szeretteinknek a faragott, hímzett, korongozott népművészeti tárgyak közül választhattunk apróbb ajándékokat, majd búcsút vettünk Erdélytől, s este fél 9 körül már újra itthon voltunk. Felejthetetlen két napot töltöttünk együtt és olyan élményekre tettünk szert, amire még évek múlva is emlékezni fogunk.


                                                                                                                        Demeterné Vajda Piroska

Kiegészítő információk