Hírek

Tied a színpad!

  • Nyomtatás

Tied a színpad! - színjátszó fesztivál

A Tied a színpad! színjátszó csoportba járó gyerekek kortársaikhoz hasonlóan, a kötelező olvasmányt és a megtanulandó szöveget nem szívesen veszik kézbe. Segíteni szerettem volna nekik, hogy Petőfi Sándor: János vitéz című elbeszélő költeményének olvasása ne legyen számukra teher! Mikor meg kellett tanulniuk teljesen az első fejezetet szinte tomboltak, hogy ők ezt nem tudják megtenni. Természetesen közben a telefonjaikat nyomkodták és selfie-ket készítettek magukról. Kértem őket, hogy mondják el a saját szavaikkal azt, amit Petőfi leírt! Tetszett nekik az ötlet, így elhatároztam, hogy átfordítjuk az egészet. Először együtt kezdtük el a szöveg átírását, de nagyon lassan haladtunk. Majd szavakat gyűjtöttem tőlük, melyek szinte be vannak épülve az ő nyelvezetükbe. Férjem, Domoszlai Attila, aztán ezek felhasználásával átírta versszakról versszakra a János vitéz általam kijelölt részeit Like Johnny-ra.

 

Természetesen a színdarabban már szívesen vettek rész, és nem érdekelte őket, hogy az eredeti, vagy a modern szöveget kell mondaniuk. Mindenki megtanulta szinte az egészet. 1-18. fejezetig nagyon kevés részt vágtam ki. Ez azt jelenti, hogy az eredeti szövegből minden próbán csaknem 90 versszakot hallottak egy éven át, aminek nagy része rögzült is a gyerekeknél. Ehhez kapcsolódtak még, hogy az átírt szöveget is megtanulták. Nagyon vidám közösséggé kovácsolódtunk ez alatt az idő alatt. Érettnek láttam őket a feladatra, hogy jelentkezzünk a Hajdúnánáson rendezett színjátszó találkozóra. Megérte!

2018. április 13-14-én, a Weöres Sándor XXVII. Országos gyermekszínjátszó Fesztivál Hajdú-Bihar megyei Találkozóján ezüst minősítést kapott a Tied a színpad! tehetséggondozó színjátszó csoport! Különdíjban részesültünk a gazdag eszközhasználatunkért, amit Pusztai Eszter kolléganőmnek köszönhetek. Köszönet Szabó Sándorné Rozika néninek a furulyások felkészítéséért és Bodnárné Varga Mártinak a színpadi jelenetek segítéséért. Köszönöm a szülők és kollégák támogató munkáját!

Ha csak annyit értem volna el, hogy néhány iskolás gyereknek (2-6. osztályosig), akik a csoport tagjai, sikerült a magyar klasszikus irodalom gyöngyszemei közül egyet megtanulni, megérteni és nem utolsó sorban színpadra vinni, már akkor is boldog lehetnék.

A nézők között jelen volt Marosvásárhelyről egy csoport, akik meghívták a társulatot őszre városukba.

A zsűri elismerő szavakkal illette az előadást és úgy vélik, hogy ezekben a gyerekekben mély nyomot hagyott ez a színdarab. Felnőttként is szívesen fognak emlékezni erre a bemutatóra. Úgy legyen!

A munkánk folytatódik, hiszen sok tanulnivalója van egy iskolás gyereknek!

 

Jeles Éva, a csoport vezetője