Hírek

Erdélyben jártunk

  • Nyomtatás

Erdély. Számomra eddig csak a földrajzi fogalmat jelentette, de az a nyolc nap, amit a ?Múlt, jelen, jövő?? tábor keretében ott töltöttem új megvilágításba helyezte ezt a tájat.
Július 4.-én, szerdán hajnalban indultunk kísérőinkkel együtt kilencen. Hajdúnánástól Gyergyószárhegyig hosszú, monoton autózás várt kis küldöttségünkre, de mire elértük Hargita megyét, utazásunk célját, már izgatottan vettük birtokba szállásunkat. Este azonban még nem pihenhettük ki az út fáradalmait: ismerkedési játékokkal kerülhettünk közelebb a gyergyóalfalui és a Beszterce környéki táborozókhoz- és persze egymáshoz. Itt kaptuk vörös fonal karkötőinket is, melyek összetartozásunkat jelképezték.

Másnap reggel álmosan, laposakat pislogva vetettük bele magunkat a reggeli tornába. (Jómagam kezdetben idegenkedtem ettől, de a tábor végére már a megszokott napi rutin részeként gondoltam rá.) Délelőtt megismerkedtünk Szárheggyel: átsétáltunk a szállótól alig egy utcányira eső Lázár kastélyba, meglátogattuk a Szármány-hegyi kápolnát és a Ferences kolostort. Délután egy rövid kirándulás keretében a környékbeli Ditró, Alfalu és Borzont településeken tettünk sétát, még a skanzent is szemügyre vehettük, este pedig hangulatos gyertyafénynél mondákat hallgattunk.

Pénteken igazi ?kemény? napnak néztünk elébe. Spontán ötlettől vezérelve az alsósófalvi sóbányában egy kimerítő túra résztvevőiként csodálhattuk meg a sóbányát. Korondon betekintést nyerhettünk a fazekas mesterségbe, Farkaslakán a híres író, Tamási Áron szülőházához és síremlékéhez zarándokoltunk el, Szejkefürdőn pedig a múzeumi látogatás keretében megtudtuk milyen ízű is a borvíz: leginkább a petróleumhoz tudnám hasonlítani.

A hétvége első napja kellemesen telt: Csíkszeredán a Mikó várban a vállalkozó kedvűek korabeli katonáknak is beöltözhettek, s utána a szomszédos csíksomlyói Kegytemplom is szép helynek bizonyult. Ezt követően délután felgyalogoltunk a hegygerincre, hogy saját szemünkkel láthassuk az Ezer Székelyleány Ünnepét. itt sajnos elkapott bennünket az záporeső, így bőrig ázva, fázósan már nem tudtunk elmenni a sóbarlangba.

A vasárnap az egyik személyes kedvencem volt. Még soha nem voltam misén, ezért érdekes volt ez az új tapasztalat a szárhegyi templomban. A napi program része volt még a huszárbemutató is, de ennél nagyobb sikert aratott a lovaglás, az íjazás, az ostorozás és a botbirkózás, melyet a Gyergyói Baranta közösség növendékei tanítottak meg nekünk. Ezek után még egy rögtönzött gitárest és a Táncház is terítékre került.
Új hét, újabb fárasztó nap, de pozitív értelemben. Hegyimentő idegenvezetőinkkel 15 kilométeres kiránduláson bebarangoltuk a Gyilkos-tetőt, körbejártuk a Gyilkos-tavat és szédeleghettünk a Békás-szoros magasságától. Vacsora után még közös alkotást fabrikáltunk a gyűjtött anyagokból, ami lehet nem lett annyira művészi, de a miénk!

Kedden a népi kultúráé volt a főszerep. Gyergyószentmiklóson, vagy ahogy a helyiek mondják, ?Gyergyóban? meglátogattuk a Tarisznyás Márton Múzeumot, az Örmény templomot, valamint a Tájház udvarán elsajátítottuk a verecselés mesterségét. Este összekovácsolódott táborunk megalkotta HAB országot, annak történelmét, térképét, címerét és himnuszát. Éjjel szomorúan üldögéltünk a tábortűz mellet a másnapi búcsú miatt, de előtte még indiánok módjára körbetáncoltuk az izzó fahasábokat.

Július 11.-én nagyon furcsa volt elköszönni a többiektől, akikkel szinte egy család lettünk. Visszagondolva nagyon örülök ennek a hétnek, a rengeteg élménynek, a lehetőségnek, hogy részese lehettem, és ha lehetne, visszaforgatnám az idő kerekét, hogy újra átélhessem.

Gál Orsolya, 8. f osztály