Hírek

Gondolatok, receptek az év végéről az új év küszöbén

• 

Részletek

Közzétéve: 2018. január 03. szerda, 21:11

Írta: Fekete Andrea

Gondolatok, receptek az év végéről az új év küszöbén

Advent -  nem véletlenül adja a szó jelentése a tartalmat. Lassítani, várakozni, alkalmakat találni mindezekre. Közös csendes együttlétek, gondolatok, a szeretet jeleinek meg - és kimutatása. Akkor, amikor a külvilág mindezek ellentétét sugallja: siess, rohanj, érj oda, fejezd be, vedd meg, főzd meg, takarítsd ki, felelj meg… mindeközben mosolyogj, légy elégedett, vagy legalábbis ezt mutasd magadból. Na jó,de ki képes erre? Várakozz csendben, gondold át a régit, teremtsd meg az újat, add ki magadból az érzést, hogy mindezt nemcsak a környezetedért teszed, hanem magadért is. „Üres edényből nem lehet tálalni!”- de mégis hogyan töltsük tele? Jó recept erre nagyanyáink régi, jó mézeskalácsa, melyet a sorok között elrejtett szavak erejével vegyünk nagyon, de nagyon komolyan! Mi is ez, és minek is ez így januárban? Hát egyrészt lesz az idén is december, és nem véletlenül kell bíznunk hagyományaink és az alkotás teremtő erejében, melynek  végrehajtóit és követőit az égi áldás jutalmazza tetteiben, perceiben  és a lelke valamennyi zeg-zugában.

 

Először is kell egy hely, ahol elférünk és alkalmas arra, hogy kisüssünk valami jót. Mi egy tágas kemencét választottunk 2 osztálynyi gyerekkel egy barátságos helyen, amely majdnem olyan, mint nagymamáink régi konyhái a zöld lehajthatós ajtajú konyhaszekrénnyel. Előtte nap már bekevertük a nem is tudjuk, hány adagból készíthető tésztát (melyből jutott 2 osztálynak, a szüleiknek, egy lisztérzékeny kislánynak gluténmentes lisztből keverve, a Partium két településének - Nagyszántó és Nagyvárad – Less  „Szórványprogramunkban” résztvevő gyerekeinek és felnőttjeinek, na és még néhány, szívünkhöz közel álló igen kedves   kedvezményezettnek).  Sok-sok liszt, feleannyi méz, margarin, tojás, cukor, fahéj, szódabikarbóna, szegfűszeg- ezekből állt össze a nyers tészta, melyet legalább egy éjszakára állni hagytunk. Jó sokan lettünk erre a  szívet melengető cselekvésre, melybe bevontuk a gyerekeket és a szüleiket is.

Köztudott, hogy a karácsonyra tálalt ételeknek hatalma van, azaz ősrégi, hagyományainknak megfelelő szokásaink határozzák meg sorrendjüket, jelenlétüket az étlapunkon, asztalunkon, tányérunkon - a paraszti kultúrában ugyanis szinte minden ételnek jelentése volt.  Ezeknek olyan jelentőséget tulajdonítottak - nem véletlenül - mely mindennél előbbrevaló. Azt is tudjuk, hogy méz és fahéj nélkül nincs is karácsony, beleszippantva a levegőbe ezekről az illatokról semmi más nem is jut az eszünkbe.  De vajon mit hordoz magában a méz- azon a rengeteg jó tulajdonságain kívül, melyet nemcsak a méhészek tudnak róla?  A méz karácsonykor a torokbetegségek ellen vértez fel, a mézesbáb az élet édességét jelképezi. „Régi szimbolikus magyarázat szerint a tej és méz az emberi és isteni természetnek Jézusban való egyesülését, egységét jelképezi. A mézelő méh Jézus- és Mária-jelkép (a hagyomány szerint a Boldogasszony szívéből, illetve könnyeiből vannak), a karácsonyi mézet régebben paraliturgikus szentelménynek és foganatos házi orvosságnak tartották” – olvasható a Magyar Katolikus Lexikonban.

Ezekből következhet, hogy az egész folyamat, amivel elkészítettük a kalácsainkat- egy szertartás-szerű cselekmény volt. Az előkészület, a tiszta kéz és környezet, a tészta nyújtása- szaggatása többféle formával, a tepsibe és végül a kemencébe helyezés… na és maga a várakozás, amelyet a sülés közben érzett mennyei illatok fokoztak még magasabbra. Látni a kis örömöt az arcokon, amikor már forrón kóstolták, hiszen „ Mi sütöttük, együtt!” Akár egy Móra Ferenc novella kis apró szereplői, akik ilyen kis, aprónak látszó dolognak is tudnak együtt örülni. Ám mennyi varázsszó rejlik benne: együtt, öröm, várakozás, izgalom, melegség, tisztaság, illatok, közösség, nyugalom, béke, jókedv. S ezekből a szavakból akár egy újévi jókívánság is összeállhat, hiszen ki ne vágyna ezekre a kívánságokra, s ki vágyna ennél többre?

A karácsony teljes lényege benne volt ebben a sütögetésben- ajándék volt ez mindnyájuknak ebben is példát véve eleinktől, akik kis dolgokat, nem anyagi természetű kincseket adtak szeretteiknek a természet és a mindennapok tárházából. Ez az ajándék a mondanivaló, az ünnep, az emberi kapcsolatok kiteljesedése- mely végigkísér bennünket az új esztendőben is. Aki ezt megkapta, átélve a pillanat varázsát,  szép ajándékot kapott a jókívánságok mellé.

Fekete Andrea

****************************************************-